Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén
58 Levéltári Szemle 71. évf . jellegének problémája az 1940–1960-as években kiváltott ugyan reflexiókat, ezek az egymásra is reagáló írások azonban kizárólag a személyi és családi fondok rendezésével kapcsolatosan felmerülő kérdésekre és bizonytalanságokra fókuszáltak. 12 Sem maga a gyűjtés, sem pedig a személyi, vagy családi irathagyatékok mibenléte nem nyert elméleti megközelítést és megfogalmazást. Az a magániratgyűjtésre összpontosító, teoretikus igényű kortárs irány, amely elsősorban az angolszász levéltári gondolkodás területén figyelhető meg mintegy két évtizede, Magyarországon nem váltott és nem vált ki visszhangot, a magániratgyűjtéssel kapcsolatos kérdések nem váltak tudományos diskurzus tárgyává. A ritka és úttörő elméleti tapogatózások, illetve elemzési kísérletek nem tudnak egy tágabb levéltárosi eszmecserébe, illetve gondolkodásba integrálódni,13 s amikor az úgynevezett személyes történelem iránti fokozott történettudományi érdeklődés jegyében magániratok kerülnek egy-egy levéltári konferencia fókuszpontjába, akkor is csak történeti forrásként való használatukról esik szó és nem a levéltári munka tárgyaként. 14 Identitásformálás és örökségőrzés A társadalom-alapú levéltári modell 15 A levéltári iratgyűjtésnek és iratértékelésnek a Hans Booms-hoz köthető társadalomközpontú posztmodern felfogása a hagyományos megközelítéssel szemben a dokumentációs stratégia és a makroértékelés fogalmain alapul.16 Ezekben a 2014-ben elhunyt kanadai Terry Cook és az amerikai Helen Samuels nevéhez kötődő modellekben az iratok keletkezésének, használatának és megőrzésének társadalmi kontextusa áll a középpontban, így a levéltárosnak a társadalmi közeget kell ismernie ahhoz, hogy a különböző társadalmi működések – szerepek, funkciók, tevékenységek – öndokumentációs tevékenységét folyamatosan nyomon tudja követni és fel tudja mérni.17 A levéltári munka nem a hivatali iratok levéltárba áramlásának bevett 12 Varga, 1938; Bakács, 1942–1945; Bakács, 1957; Bakács, 1960; Benda – Németh, 1956; Borsa, 1961. 13 Elsősorban Horváth J. András magániratokkal kapcsolatos témákban levéltári és történész-konferenciákon tartott előadásaira gondolok, amelyek azonban többségükben nem nyertek írott formát. Kivételként lásd: Horváth, 2019. 14 Ennek jellegzetes képviselője az alábbi konferenciakötet: Galambos – Kujbusné, 2014. 15 Körmendy, 1997: 43. Körmendy Lajos Terry Cookot idézi, aki a Nemzetközi Levéltári Tanács 1996. szeptemberi pekingi kongresszusán tartott előadásában beszélt az „állam-alapú” és a „társadalomalapú levéltári modell” szembeállításáról. Idézi továbbá: Horváth, 2014: 33. 16 Az iratértékelési modellekről ad összefoglalást: Pollard, 2001. Az úgynevezett levéltári fordulat – amely be az említett megközelítések is tartoznak – John Ridener 2009-ben megjelent, a 20. századi levéltári gondolkodás történetét nyomon követő kötetére támaszkodó magyar nyelvű áttekintését lásd: Horváth, 2012. Horváth J. András írásában kitüntetett figyelmet szentel a levéltárak társadalmi beágyazottságát középpontba helyező posztmodern levéltár-értelmezési irányzatok bemutatásának. Lásd még: Horváth, 2014: 31–36. 17 Pollard, 2001: 147–149.; Muller–Feith–Fruin, 2019: 36–37. Nagy Ágnes
