Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén
56 Levéltári Szemle 71. évf . Nagy Ágnes A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén Magániratok levéltári gyűjtése kapcsán két alapvető, hazai és nemzetközi színtéren egyformán megfigyelhető hiánnyal kell szembenéznünk: egyrészt a gyűjtőmunka és a feldolgozás elméleti alapjainak kidolgozatlanságával, másrészt a magániratok történészi használatának korlátozottságával.1 Mintha a magániratgyűjtés különö sebb felkészültséget, elméleti megfontolásokat nem igénylő mechanikus iratátvételt, levéltárba szállítást és szerződéskötést jelentene, és mintha ezt a reflektálatlan tevékenységet is a jelen történészeinek figyelme hiányában csak a távoli jövő érdeklődésének reményében űznénk. Az utóbbi problémát, azaz a magániratok történészek általi kutatásának hiányát, mintegy azok felfedezetlenségét és köztörténeti megközelítések illusztrációs anyagára korlátozódó használatát jelen keretek között nem tárgyalom.2 Ehelyett a magániratokkal folytatott levéltárosi munkára koncentrálok, s a Budapest Főváros Levéltárának magánirati referenciáján felhalmozódott tapasztalataink és a nemzetközi levéltárelmélet alapján egyfajta számvetést készítek arról, hogy másfél évtizednyi intenzív gyűjtőtevékenység után hol is tartunk pillanatnyilag a fővárosi magániratokkal kapcsolatos munkánkban, a hangsúlyt a magánirati fondok két fondfőcsoportján belül a családi irategyüttesekre helyezve. 3 A személyi archívumok dekonstrukciójának gondolata, illetve igénye viszonylag újonnan merült fel a levéltárelméletben. A nemzetközi levéltári szakirodalom a ma gániratok keletkezésére és megőrzésére az 1990-es években kezdett társadalmi gyakorlatként tekinteni. Sue McKemmish ausztrál levéltáros programadónak bizonyult 1996-os írásában fogalmazta meg, hogy vizsgálat tárgyává kell tenni az iratőrzési gyakorlatok és rendszerek társadalmon belüli intézményesülésének módját. Mégpedig kifejezetten abból a nézőpontból, miként is alkalmazzák az egyének személyes 1 Köszönettel tartozom Horváth J. Andrásnak a segítségéért, amit a hazai és a nemzetközi levéltári szakirodalom felderítése és a magániratgyűjtési problémák megragadása terén nyújtott közös munkánk során. 2 Erre más írásomban térek ki: Nagy, 2021. 3 Budapest Főváros Levéltárában 2006-ban indult el – és azóta is folyamatos – a rendszeres magániratgyűjtő tevékenység. Ezt megelőzően is folyt magániratgyűjtés a levéltárban, azonban szórványos, alkalmi jelleggel. MŰHELYMUNKÁK
