Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Forrás és érték - Szendiné Orvos Erzsébet: „…a Valamikort konzerválni, hogy az Igaz, igaz legyen…” Szabó Magda írásainak hiteles forrásai
23 2021/2. ▪ 18 – 41. Mivel nagyon kevés forrás maradt ránk, az államalapítás korának minden részletét valószínűleg sosem ismerhetjük meg. Ilyen helyzetben pedig természetes és szükséges is a szakmai vita. A mű nagy sikert aratott a bemutatón (1976), ugyanakkor ábrázolásmódja élénk vitára késztette a kritikusokat. Nagyon kemény kritikát kapott például a korszak jeles kutatóitól a mű Gyula nevű személyére vonatkozóan, mondván: a dráma e hősét kár volt kitalálnia. Mivel a gyula az etelközi magyar törzsek második fejedelmi méltósága volt, az elnevezés zavart okozhatott, hiszen a színmű személynévként vette használatba. Természetesen Szabó Magda is tisztában volt a gyula tisztséggel, de a dráma mondanivalója miatt lényeges volt, hogy az agg diplomatát Gyulának nevezze. A témával kapcsolatban a Rádió-Televízió-Szemle szerkesztősége vitát kezdeményezett, ahol végül a történészi és írói érvek találkoztak. A történeti és írói hitel szempontjából Szabó Magdát nemegyszer érte a vád, hogy történelmi témájú darabjaiban a hajdanvolt hősök mellé költött alakokat helyezett. Úgy ábrázolta lényegében a múltat, amilyennek látni szerette volna. Szabó Magda azonban mindig azzal érvelt, hogy az ő módszere más, mint a kutatóké. Hosszú hónapokig, évekig tanulmányozza az adott történelmi korszakot, mindent összegyűjt, amit a tudomány kiderített, de ebből csak a fontosat tartja meg. „Felfogásomból következik, hogy először egykorú dokumentumokkal állványozom körül a témát, majd magamba nézek s megpróbálom rábírni a bennem élő embereket, hogy válaszoljanak a kérdéseimre.” 23 Ezzel a drámával Szabó Magda életművében új műfaj jelent meg, a történelmi parabola: „Egy spirálvonal kiindulópontját érzékeltem Géza udvarában – vallja az írónő – mely történelmünk folyamán koronként azonos görbületbe merevült, amely nem, vagy csak alig mutatott különbséget a tizedik és – mondjuk – a tizenhatodik, a tizenkilencedik, a huszadik század történelmi szituációi között.”24 Véleménye sze rint vannak helyzetek, amelyek ciklikusan ismétlődnek a történelemben, akár ezer évek távlatában. Ezeket meg kell vizsgálni, hogy okulni tudjunk belőle. 25 Később, a modern történelmi drámák alkotása kapcsán is ír erről: „Mintha a történelem tó volna, aminek a közepébe valaha beledobott volna valaki egy követ, s az interferencia okozta körök tágulnának, tágulnának, egészen napjainkig tágulnának. Nem egy esetben rábukkanhatunk éppen a jelen gyűrűjében annak a magyarázatára, mi tette hajdan indokolttá, hogy azt a bizonyos valamikori követ abba a tóba beledobják.” 26 23 Zöldi, 1977: 105. 24 Erdődy, 2020 25 „A kereszténység felvétele óriási nemzeti megrázkódtatása a megmaradni, vagy elpusztulni iszonyú súlyú kérdései, s Vajk döntései egész további történelmünket determinálták: ezért is éreztem fontosnak szólni róla. És azért: ez a helyzet 1845-ben megismétlődött, s a tét akkor sem volt kisebb.” Cs. Nagy, 1977b: 5. 26 Szerdahelyi, 1984: 3. ...a Valamikort konzerválni...
