Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - In memoriam - Molnár József (Künstler Ferenc)
101 2021/1. ▪ 101 – 102. Molnár József 1942–2020 Mély fájdalommal értesültünk róla, hogy Molnár József, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Levéltári Osztályának nyugalmazott vezetője 2020. december 19-én, életének 79. évében rövid szenvedés után elhunyt. Aki az elmúlt évtizedekben a levéltári szakmában dolgozott, kivétel nélkül ismerte őt. Rá emlékezve röviden idézzük fel pályafutása legfontosabb állomásait. Újpesten született, Rákospalotán nőtt fel, itt járta ki az általános iskolát és a gimnáziumot. 1962 és 1967 között végezte el az ELTE bölcsészkarán a magyar−történelem szakot. Néhány év tanítással töltött év után 1973-ban kezdte meg levél tárosi pályáját Budapest Főváros Levéltárában. 1978-ban kinevezték az akkori Kulturális Minisztérium Levéltári Osztályának vezetőjévé, és a többször nevet változtató minisztériumban osztályvezetőként, majd a Közgyűjteményi Főosztály főosztályvezető-helyetteseként dolgozott egészen 2004. évi nyugállományba vonulásáig. Aktív életének döntő részét a levéltárügy irányításával töltötte, a levéltárakhoz kötötte számtalan sikere és öröme, meg persze néhány kudarca és keserű élménye is. A Fővárosi Levéltár, ahol levéltárosi pályáját kezdte, kemény iskolát jelentett számára: a múlt század 70-es éveinek ugyancsak átpolitizált légkörében veszélyes napi játszmákban kellett helytállnia, amelyek próbára tették emberségét, de egyúttal fejlesztették érzékenységét és tisztánlátását a sokszor átláthatatlan és zavaros ügyekben. Ezek a képességek és jártasságok később, az államigazgatásban töltött ideje alatt is hasznosnak bizonyultak. A minisztériumban részt vett a hivatali szolgálata során kiadott valamennyi levéltári jogszabály kidolgozásában, köztük a legjelentősebb, az 1995. évi levéltári törvény kodifikációs munkájában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az 1989-et követő rendkívül mozgalmas évek szakmai kihívások sokaságát hozták felszínre. A megváltozott társadalmi környezetnek megfelelő, korábban nem létezett levéltári és iratkezelési joganyagot, szakmai ajánlásokat kellett megalkotni, újszerű feladatok végrehajtásának alapjait és feltételrendszerét kellett kidolgozni, s mindezt a szakmai szervezetekkel és a közigazgatás többi szereplőjével való folyamatos egyeztetés és nem egyszer kemény viták közepette. A 90-es évek legfontosabb szakmai eredményeinek felsorolásából nem maradhat ki – a fentebb már említett, többévi előkészítő munka után elfogadott levéltári törvényen kívül – a kárpótlási törvényből adódó levéltári feladatok ellátására történő felkészülés koordinálása, a pártiratok állami tulajdonba vételének megszervezése, vagy az átalakult levéltári intézményrendszer szakmai és gazdálkodási szabályozásának megalapozása. Több mint negyed évszázados tevékenysége alapvetően irányt szabott IN MEMORIAM
