Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - In memoriam - Molnár József (Künstler Ferenc)
102 Levéltári Szemle 71. évf . a hazai levéltárak működésének, a lehetőségek függvényében minden erejével, szakmai tudásával segítette munkájuk feltételeinek és elismertségének javítását. Közvetlen, segítőkész vezetőként az egész levéltári szakma bizalommal fordulhatott és fordult is hozzá; tekintélyéhez hozzáértése, bölcsessége, és nem utolsó sorban személyisége biztosított szilárd bázist. Minisztériumi és levéltári munkatársaival mindig tisztességes, korrekt partneri kapcsolatot ápolt. Nem túlzás, de szinte mindenki szerette, vagy legalábbis tisztelte őt. A minisztérium felső vezetői is mindig számítottak és adtak szakmai véleményére, tanácsaira. Egyebek mellett ezt jelezte, hogy a nemzeti kulturális örökség minisztere megbízásából 2003-tól több éven át elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Szakmai Kollégiumának. Szakmai munkája elismeréseként 1996-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben, 2000-ben Pauler Gyula-díjban, 2004-ben Széchényi Ferenc-díjban és ugyancsak 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Molnár József a mérvadó korhatár betöltésekor nyugdíjba vonult. A minisztériumban az általa vezetett, az évtizedek alatt változó összetételű és létszámú Levéltári Osztály mindvégig családias hangulatú csapat maradt. Jelen sorok írójának megadatott, hogy 29 évig együtt dolgozhatott Molnár Józseffel. Így közelről tapasztalhatta meg emberségét, mások iránti empátiáját, humorát, felkészültségét és bölcsességét. Személyében egy olyan kivételes embert ismerhetett meg, aki szerény, derűs, nyugodt, békés, kapzsiság és irigység nélküli, aki soha nem hagyta, hogy alacsony szenvedélyek ragadják el. Ha kellett, kollégái magánéleti problémáinak kezelésében is segédkezett, de mindig a tőle megszokott rendkívüli tapintattal és bölcsességgel. Ha ezeket a szavakat most hallaná, biztosan a rá jellemző szerénységgel hárítaná el a dicséretet. Zavarná, mert ő szíve mélyéből, eo ipso volt ilyen. Egyszerűen rendes ember volt, aki következetes morális elvek mentén igyekezett leélni az életét, elkötelezetten végezni a munkáját, minden ezért járó elismerés vagy jutalom reménye nélkül. Véleményére mindig építeni lehetett, mert emberek és szituációk megítélésében ritkán tévedett. Az élet, életünk nehéz helyzeteire mindig akadt józan tanácsa, vagy éppen egy odaillő versidézete, Adytól vagy József Attilától. Nem a szomorú alkalom mondatja velem, de nem ismertem nála jobb embert. Jóleső és vigasztaló érzés, hogy talán barátomnak is tudhattam őt, noha visszavonulása után, s különösen attól fogva, hogy ideje jelentős részét feleségével szabolcsi birtokukon töltötte, találkozásaink megritkultak. S ha most evilági közös utazásunk véget is ért, szívünkben, emlékeinkben megmarad! Nyugodjék békében. Künstler Ferenc IN MEMORIAM
