Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. szám - Forrás és érték - Csikós Gábor: Fejszecsapások. Földosztás, gyilkosság és téeszesítés Pusztamonostoron (1945–1955)
34 Levéltári Szemle 70. évf . tottak rajta végre.) Végül csak 1956. október 26-án kerülhetett szabadlábra, ekkor tért haza a családjához. Még a börtönben elsajátította a cipész mesterséget, így munkát vállalhatott a helyi KTSz-ben. 1956-ban apja is szabadlábra került, visszatért Pusztamonostorra, de „amint meghallotta, hogy akik még nem töltötték le a büntetésüket, azok jelentkezzenek”, önként visszament a börtönbe. 81 1957 januárjában beadott kérvénye a család nehéz anyagi körülményeire hivatkozik, és arra, hogy „egyszerű földműves ember.” 1958. február 8-án keltezett beadványa pedig önvédelemnek igyekezett beállítani a tettét.82 1959 decemberében a fe leség beadványában a férfi alkoholos befolyásoltságát és alacsony műveltségét hozta mentesítő körülményként.83 Utolsó, 1962 szeptemberi kérelme már inkább érzelmi síkon érvelt; megemlítette unokáit, akiket csak képről ismert. 84 A börtönévei alatt kezdetben „kényelmesen és sok hibával dolgozott,” gyakran vitázott a munkatársaival. 1958-tól azonban javult munkavégzése, „mint idős ember élen jár a feladatok vállalásában [...] jó példát mutat a fiataloknak [...] és építi a közösségi szellemet.” 1962 novemberi és 1963 augusztusi jellemzése azonos, a konklúzió azonban különböző; az első a kegyelmi kérvényt nem támogatta, mivel nincs megbánás és elhelyezkedése a pusztamonostori téesznél nem garantált. Fél évvel később nevelője mégis azt írta: „nevelési célt elértük, kegyelemben való részesítést javaslom.” Baráth István 1964. március 12-én hagyhatta el a szegedi börtönt.85 Még tizenhárom évet élt: 1977-ben hunyt el. Borbély Miklós özvegyének és gyermekének 500 forint gyorssegélyt juttatott Dögei Imre későbbi földművelésügyi miniszter. A következő napokban gyűjtés indult a DÉFOSZ központi iskolájában is, ahol 172 forintot gyűjtöttek.86 A helyi tanács pedig egy tehenet juttatott az özvegynek, ám hozzátették: „gondunk lesz rá, hogy kapjon egy trafikengedélyt, amiből magát fent tudja tartani, nemzeti gondozásba vetetjük.” Elvetették viszont azt a javaslatot, miszerint a kivégzett Kovács Aladár földjét is megkapja.87 Az özvegy 1949 szeptember 15-i keresete viszont arról tanúskodott, hogy 81 BFL VII.5.c. 4380/1949. Orosz György rendőr törzsőrmester jelentése 82 „Mindketten proli családból származunk, akiket a Népi Demokráciánk fel szokott karolni.” Férje halála óta beteg, egyedüli családfenntartó, megöregedett, beleőszült a bánatba. Önként jelentkezett a téeszbe, „és szeretném, ha férjemmel együtt dolgozhatnám végig öreg napjaimat a Szabadföld Téeszben. Tehát utólag is nagyon kérem az Igazságügy Miniszter elvtársat, hogy amennyiben módjában áll és teheti, gyakoroljon kegyelmet és legalább öreg napjaira adják vissza 60 éves férjem szabadságát, hogy ő is mondhassa velem együtt Szabad Magyar hazánkban szabadon és boldogan élünk, higgyék el, hogy hasznos és szorgalmas dolgozója és felemelője lesz a Szabadföld Téesznek valamint Szocialista Társadalmunknak.” 83 BFL VII.5.c. 4380/1949. Baráth Istvánné kérelme 84 Uo. Baráth István kérelme 85 Uo. Juhász Kálmán főtörzsőrmester véleménye 86 Szabad Föld, 1949. április 3. 87 MDP Szolnok Megyei Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei: 1949. III.23. Csikós Gábor
