Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. szám - Forrás és érték - Csikós Gábor: Fejszecsapások. Földosztás, gyilkosság és téeszesítés Pusztamonostoron (1945–1955)

35

2020/1. ▪

21

–

39.

továbbra is nehéz körülmények között élt a család, „minden ellátás nélkül maradt.” Beadványában 45 ezer forintot követelt a felperestől.

88

Ennek teljesítése lehetetlen lett volna, hiszen a Kovács vagyont elkobozták. Özvegyének 1957-es kérelme szerint férjét elhurcolása óta nem látta és csak a tanácsi leiratból tudta meg, hogy ő már özvegy. A gyilkosságot követő években állandó üldöztetésnek volt kitéve, az állami gazdaságban erőn felül dolgozott, de még így sem tudta biztosítani négy gyermeke élelmezését. A belügyminisztertől anyagi kárpótlást kért,89

amiért férjét ártatlanul végezték ki.

Az ügy felülvizsgálatára csak a rendszerváltás után kerülhetett sor. Özvegy Kovács Aladárné jogorvoslati kérelmét 1992-ben nyújtotta be, miszerint férjét – a kisgazdák helyi vezetőjeként – koncepciós perben végezték ki. Az eljárás során megállapították, hogy a férfi felbujtó szerepét nem lehetett igazolni, nem volt tanú a Baráthtal való beszélgetésére valamint túlságosan hosszú idő telt el az állítólagos felbujtás és a bűncselekmény között. Ezen megállapítások fényében 1994. június 14-én az ítéletet megsemmisítették.

A Borbély-kultusz elmaradása

Összetett okai vannak, hogy miért nem épült ki Borbély-kultusz dacára a sajtó kísérleteinek. Adva volt egy nagy társadalmi különbségekkel rendelkező település és egy szegényparaszt áldozat, a kommunista párt fontos helyi embere. Csakhogy a gyilkosság maga nem volt olyan egyértelmű, mint azt a sajtó kezdetben láttatta; Kovács Aladár bűnösségét nem lehetett igazolni, a politikai indíték az elkövető esetében sem volt kimutatható. Sőt, Baráth Istvánnak a kommunista ideológia logikáját követve éppen a rendszer támogatójának kellett volna lennie, hiszen szegényparaszti sorból származott, „dolgozó parasztnak” minősült. „Dolgozó parasztnak,” akiket a „rendszer fel szokott karolni,” a pusztamonostori események mégis azt mutatják, hogy a megtorlás ezt a réteget is elérte.

Végül pedig Borbély Miklós személye sem volt megfelelő a mártírszerepre, főként azért nem, mert 1945 októberi tettei a kommunisták szemében is kompromittálták. Ráadásul halála nem lett egy szocialista fordulat nyitánya a községben, ahogy ezt a helyi pártmunka vagy éppen a kollektivizálás kudarcai mutatták. Pusztamonostor lakói minden terhes társadalmi örökség, minden szociális probléma ellenére sem hitték el a kommunista megváltás-ígéreteket, hanem minden nehézség ellenére is szembeszegültek annak türelmetlen társadalom-átalakítási kísérletével.

88 BFL VII. 5. c. 4380/1949Per újrafelvételi kérelem

89 Uo. Fejszecsapások