Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. szám - Kovács Eleonóra: 70 éves a Levéltári Szemle
14 Levéltári Szemle 70. évf . új célokat is megfogalmazott, amikor a két szaklap céljainak elhatárolásáról szólt. A bevezetőben rövid áttekintést adtak a levéltáros szakma folyóiratairól. A nyugati államok levéltáros lapjai jórészt egyesületi kiadványok voltak (a levéltárosokat közösen érintő problémák közlésének céljára, s vitafórumok); a centralizált levéltárüggyel rendelkező országok (a szocialista államok, s néhány nyugati) folyóiratát egy központi levéltári szakmai szerv (igazgatóság) adta ki a levéltári munka egységesítésének céljával, munkaanyagok közreadásával; a harmadik csoportba tartoztak azok a sajtótermékek, amelyek kimondottan tudományos céllal jöttek létre (bármely országban). A fő célok tehát levéltár-igazgatás és levéltártudomány voltak. A Levéltári Közlemények szorosabb kapcsolatot tartott a történelemtudománnyal, olvasóközönsége a szűkebb szakmai közönség és a történészek voltak. A Levéltári Szemle a levéltárban (különböző szinteken) dolgozókat, a levéltárhasználókat, az iratok keletkeztetőit egyaránt igyekezett megszólítani. A korábban jellemző különbségeken túl erősíteni akarták a kapcsolatot a levéltár-igazgatással, s az volt a szándékuk, hogy a lap „a levéltári munka tapasztalatait közreadva és értékelve s a munkamódszerekre vonatkozó javaslatok útján a további gyakorlati levéltári munkát segítse”. 8 A kevésbé elvi és történeti jelleg mellett a levéltárszakmai, gyakorlati jellemzők erősítése együtt járt a naprakészséggel, a levéltárügy aktuális kérdéseinek ismertetésével (Új Magyar Központi Levéltár, szaklevéltárak problematikája, iratkezelési reform, magánlevéltári anyagok), s a modern technikai eljárások népszerűsítésével, valamint egyes gyakorlati kérdések eredményes külföldi megoldásainak bemutatásával. A régóta tervezett Levéltári kézikönyv kidolgozásához is szerettek volna hozzájárulni a sokakat érintő, aktuális szakmai témák közreadásával, s annak esélyével, hogy a kollégák nemcsak elolvassák, hanem véleményükkel tovább is fejlesztik a közreadott szakmai anyagokat. Nagy szerepet szántak a Levéltári technika és a Hungarica rovatoknak is. A Levéltári Szemle ezekben az években kevesebb rovattal dolgozott. A lapszámok első részében közreadott sokféle típusú anyagot nem tagolták rovatokra, de az új rovatok mellett megmaradt az Irattári munka, az Adattár, a Figyelő, az Irodalom és a Krónika. Érezhető az a szándék, hogy mindig újabb és újabb, még nem tárgyalt levéltári terület is sorra kerüljön a tárgyalt témák sorában; például hangfelvételek őrzése, lappangó levéltári anyagok felkutatásának problémája (1971/1–3. sz.). A Levéltári technika rovat is szisztematikusan tárgyalta a terület főbb, majd részletkérdéseit kezdetben egy-két, majd több szerzővel. 1973-ban a folyóirat felelős szerkesztői feladatait Sashegyi Oszkártól Kállay István vette át, nagyjából változatlan munkatársi gárdával: Balázs Péter, Bélay Vilmos, Fábián Istvánné (Fábiánné Kiss Erzsébet),9 Kállay István, Kardos Kálmán, Kun József, 8 A huszadik évfolyam elé. Levéltári Szemle 1920. 1. sz. 1–7. 9 Az 1975. 1. szám az utolsó, amelyben közreműködött. Kovács Eleonóra
