Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. szám - Kovács Eleonóra: 70 éves a Levéltári Szemle

15

2020/4. ▪

5

–

21.

Lakatos Ernő, Padányi Gulyás Gyuláné (technikai szerkesztő),

10 Sashegyi Oszkár, Szigetvári István, Szűcs László, Vörös Károly. 1973-ban Gáspár Ferenc, 1975-ben Soós László, 1976-ban (Szlovikné) Berényi Márta,11

1978-ban Erdmann Gyula, Farkas Gábor, Schneider Miklós12

és Szilágyi Gábor csatlakozott. 1975-től a mi

nisztériumok átszervezése és átnevezése következtében a kiadó a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága, 1980-tól ismét Művelődésügyi Minisztérium (Levéltári Osztálya).

A folyóirat formátuma ebben az időszakban valamelyest változott. A korábbi kezdetlegesen sokszorosított számok helyett immár tetszetősebb tördeléssel, jobb papíron, igényesebb nyomdai kivitelben jelentkezett. A borítók a korai barna, majd különböző színű erőteljes színek után visszafogott világoskék színűek, letisztultak lettek. A korai évek kivitelezési nehézségei azonban természetesek voltak, ezzel nem állt egyedül a Levéltári Szemle.

A 70-es évek első felében inkább az aktuális kérdések, s a korszerűség hangsúlyozása került előtérbe, 1975-ben azonban felbukkant a Levéltártörténet

rovat, amelyben egyházi levéltárak is helyet kaptak. (Korábban különböző neveken a tartalom már jelen volt, de egy időre kissé háttérbe szorult.) A korábbi gyakori szerzők mellett az akkori fiatalabb nemzedékből is jelentkeznek újabb, gyakran publikáló szerzők: pl. Dóka Klára, Feiszt György, Erdős Ferenc.

A folyóirat 1977/2. számában13

az akkori felelős szerkesztő, Kállay István emléke

zett meg a lap 25 évéről. Ez az alapos összegzés kitért az előzményekre – Levéltárosok Lapja, Levéltári Közlemények –, s a Szemlét létrehozó helyzetre, igényekre is. Szinte tételesen, témákra bontva sorolta fel, hogy mi tartozik a lap profiljába, és sorra vette rovatait is. A tevékenység elemeit hagyományos és modern profilra osztotta. Előbbibe A levéltári munka kérdései rovat, a levéltár- és fondismertetés, a levéltártörténet, a hivataltörténet témák tartoztak. Utóbbiba – a lapban már korábban is jelenlévő – közművelődés, közoktatás, helytörténet, s az újdonságok közül a Levéltári technika rovat került. A továbbfejlesztésről a Figyelő, az Adattár, az Irodalom, s a Krónika kapcsán is szólt. Írásának utolsó fejezetében a szerzőkről és a lap új formátumáról is szót ejtett: „A jelenlegi gyakorlat szerint a Levéltári Szemle cikkei tervmunkaként, a szerkesztő felkérésére vagy a szerzők kezdeményezésére születnek. Ez a módszer bevált, a Szemle széles körű írógárdával rendelkezik. A szerzők körét ennek ellenére igyekszünk bővíteni: egyes kérdések megírására levéltáron kívüli szakembereket nyerünk meg, illetve közlünk általuk megírt cikkeket. Igen jelentős momentum – és ezzel magyarázható, hogy szívesen írnak a Szemlébe –, hogy megjelenése nincs 10 Az 1975. 2–3. szám az utolsó, amelyben közreműködött.

11 Az 1981. 1. szám az utolsó, amelyben (technikai) szerkesztőként közreműködött.

12 1981-ben bekövetkezett haláláig tagja volt a szerkesztőségnek.

13 Kállay István: A Levéltári Szemle. Levéltári Szemle 1977. 2. sz. 267–271.

70 éves a Levéltári Szemle