Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. szám - Kovács Eleonóra: 70 éves a Levéltári Szemle

13

2020/4. ▪

5

–

21.

1966-ban a címlapon kiadóként a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya Levéltárak Országos Központja szerepel, megnevezve immár a felettes minisztériumot is, nemcsak a közvetlen irányító szakmai szervet. Később a LOK neve zárójelbe kerül, erőteljesebben hangsúlyozandó immár a minisztériumi felügyeletet.

Az egyébként jól működő rovatokon egy darabig nem változtattak, s megmaradtak az évek óta jól bevált 400 példányos megjelenésnél is. A példányszámokkal később ismét kísérleteztek hol 500-ra emelték, hol csökkentették, s feltehetőleg a költségek és az egyes népszerűbb vagy évfordulós lapszámok iránti igény függvényében tértek el a megszokottól.

A 60-as évek vége felé, a 70-es években új témák is megjelentek. Ilyenek voltak a nagy tömegű iratanyag restaurálásának gépesített módszerei, s a mikrofilmezés. Új rovat is alakult az állományvédelmi-reprográfiai kérdésekre, a Levéltári technika

, 1969-ben. Ugyanekkor szintén új rovatként jelent meg a Hungarica,

amely téma

ként ugyan korábban is jelen volt, de így kiemelt helyet kapott a külföldi híradások, tudósítások sorában, s immár otthont adott a kimondottan hungarika-gyűjtőutak dokumentálásának. E mögött tudatos profiltisztítás és a lap karakteresebbé tételének szándéka állt.

1968-ban a területi állami levéltárak tanácsi kezelésbe kerültek, a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya Levéltári Igazgatósággá alakult, a Levéltári Közlemények visszakerültek az Országos Levéltárhoz, a Levéltári Szemle pedig a Levéltári Igazgatóság folyóirata maradt, bár kiadójaként az Országos Levéltár volt feltüntetve, s felelős kiadóként annak főigazgatója Varga János szerepelt. A felelős szerkesztő a szerkesztői munkában régóta részt vevő Sashegyi Oszkár lett, de a korábbi felelős szerkesztők is munkatársak maradtak. A szerkesztőség/szerkesztőbizottság tagjai sorába is kerültek új nevek a régiek mellé, de alapvetően nem történt változás a munkatársak személyében: Balázs Péter, Bélay Vilmos, Fábián Istvánné (segédszerkesztő), Kállay István, Kardos Kálmán, Kun József, Lakatos Ernő, Padányi Gulyás Gyuláné (technikai szerkesztő), Sashegyi Oszkár, Szigetvári István, Szűcs László, Vörös Károly. 20 év után

A folyóirat működésének 20. évfordulóján, 1970-ben a szerkesztők rövid visszatekintést tettek közzé elemezve a korábbi éveket. Felidézték azt az 1969-es vizsgálatot, amely a Levéltári Szemle és a Levéltári Közlemények profiljának élesebb elhatárolását tűzte ki célul. A Közlemények szünetelése alatt hiánypótló, s kezdetben inkább csak a „baráti országok” levéltári szakirodalmát közvetítő, praktikus szemléletű Levéltári Szemle színvonalas, sokféle témát tárgyaló folyóirattá vált, s bár céljai között elvi témák, forrásközlések, illetve történeti cikkek nem szerepeltek – lévén az a Közlemények profiljába tartozott – az évek során a két lap mégis közeledett egymáshoz és hasonlóvá vált. 1970-ben a Levéltári Szemle szerkesztősége 70 éves a Levéltári Szemle