Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: Trianon árnyékában – Bihar megye levéltára és levéltárosai
93 2020/3. ▪ 82 – 104. Arany című versében, ahol a szintén bihari származású nagy előd tollát kis ásóként festi le, amely szorgos munkával „cirkalmazta” a folyóvá duzzadó kék tintacseppek medrét. Ez az „Új folyó, Tiszánál és Dunánál/ duzzadóbb és minden cseppje táplál,/ éltet, gyógyít. Körbefoly e honban,/ nincs vége és nem indul sehonnan./ Szent vizébe nem lép oláh bocskor,/ idegen nem látja, csak mi, árvák;/ Borsnál, hol most oláh baka posztol,/ partjára nem ültetnek határfát.”61 A vershez jól kapcsolódik, szinte magyarázatul szolgál az általa szerkesztett Bihar vármegye című kötetben 1938-ban megjelent, a csonka megye irodalmáról írott esszé: „ebben a kötetben mindenki elsirat valamit”. Neki is nehéz dolog a témáról nyilatkoznia: „ha nem értené a magyar szót senki a világon, mire menne akkor egymagában Arany János? Egész költészete értelmét vesztené, mert hiszen a legszebb vers is csak akkor szép, ha valaki megérti. Már pedig ha idegen országhoz csatolnak magyar területet, akkor az a terület elbúcsúzhatik a magyar nyelvtől. Nem éppen egykettőre, de idővel mégis ki lehet irtani azon a területen a magyar szót. Tilos a hivatalokban, tilos az üzletekben, tilos az utcán, tilos az iskolában [...] ó igen, ez a leghatásosabb módszer: az ifjúság szívéből kell kiirtani [...] Aranyt.”62 Horthy kormányzó berettyóújfalui látogatásakor pátoszos sorokkal énekelte meg „csonka-Bihar hitvallását”: „Él Bihar, élteti szent hite,/ Falvai várat emeltek:/ Nagy-Biharországunk/ Szelleme őrködik itt!” 63 Nagyvárad hazatérése, s Nadányi hazatérése Nagyváradra mámoros örömet okozott számára. Az általa szerkesztett – s újból a régi-új megyeszékhelyen megjelenő – Bihar vármegye című hivatalos közlöny címlapjára köszöntőt írt ennek alkalmából. 64 Nadányi Zoltán, annak ellenére, hogy a levéltári munka nem foglalkoztatta, az anyagot nem kezelte és nem is kutatta, mégis a segítő szándékú levéltáros minta képe lehetne. Maga Nadányi is érezte hivatalának súlyát a „tönkre sújtott” hazájában: „Ezt a sorsot jobbra fordítani, ezt az irtózatos szenvedést feledtetni: ez az egyik főgondja most a magyar Hivatalnak. Megolvadnak a merev hivatalos keretek a nagy forróságban.”65 Hegedüs Géza szerint is: „A trubadúr mögül előlépett a humanista. Méghozzá a bátor humanista, aki tudta, hogy nem szerelmi dalokat kell írni, hanem ártatlan embereket kell menteni. Ott ült a vármegyei magas hivatalban, és az emberségesség nevében hamis iratokat gyártott az üldözötteknek. Nem is kérdezte, kit miért üldöznek: származása, politikai magatartása, katonaszökevény volta miatt? Mindegy: akit a rendszer üldöz, azt tisztességes embernek akár élete kockáztatásával is mentenie kell.”66 Megtehette ezt könnyen Berettyóújfaluban pl. egy nemesi 61 Nadányi, 2006. 62 Nadányi, 1938: 440. 63 Nadányi Zoltán „tüneményes” sorai a berettyóújfalui Leventeház kormányzói felavatásán hangzottak el. Idézi Borsy, 1930: 17. 64 BVHL 1940. december 19. 215. 65 BVHL 1940. december 19. 215. 66 Hegedüs, 1991. Trianon árnyékában
