Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. szám - Forrás és érték - Brunner Attila: Megkerült tervlapok. Adatok Márkus Géza építőművész, a kecskeméti Cifrapalota alkotójának munkásságához

24

Levéltári Szemle 70. évf

.

A stílus párhuzamba állítható a már említett Weinréb és Spiegel páros korabeli munkáival is. Erre példa a XIII. kerületi Visegrádi utca 105. sz. kétemeletes ház is, amely ugyancsak egy építész saját maga számára épült bérháza volt.16

Mintha Márkus csak szemléltetni szerette volna Otto Wagner 1896-ban megjelent sorait: „Az építőművészet a modern bérház homlokzatképzésénél egy sima, sok egyenértékű ablak által megszakított felülettel számolhat, amelyhez védelmet nyújtó zárópárkány, többnyire koronázó fríz, egy portál és más hasonlók társulnak.”

17

Új esztétikai elveket hirdető épület

Márkus még a tervlap készítése, azaz 1899. május 13. előtt ismerkedhetett meg a bécsi modernizmussal. Az engedélyezési terven ugyanakkor nyoma sincs annak a reprezentatív, monumentális felfogásnak, amely a bécsi bérházakat jellemzi. Márkus jóval egyszerűbb kivitelt jelzett az egyébként is vázlatos rajzon, s munkáit is ismertető nekrológjából kiderül, hogy azt valóban a lehető legegyszerűbb technológiával, vakolatból képezték ki. A rajzon különösen az ornamentika tűnik kidolgozatlannak, Márkus vérbő díszítményhasználatát ismerve azonban nehezen képzelhető el, hogy a megvalósulás szerény kivitelű lett volna. A növényminta újszerűségét elsősorban az adja, hogy beborít mindent, s ugyan a növényszárak az ablakközökből indulnak, az összhatás mégis olyan, mintha a nyílások csak mintegy véletlenül, esetlegesen törnék át a felületet. A hangsúly olyannyira ezen a felületen van, hogy nehezen gondolható el, Márkus ne ismerte volna Spiegel Frigyes Izabella utcai bérházait, amelyek kapcsán Spiegel manifesztumszerűen írásba is foglalta, hogy a modern építészet útja a síkfelületek dekorációja felé tart.18

(Márkus és Spiegel a későbbiekben egyébként többször dolgoztak együtt.)

Úgy látszik, a homlokzat újszerűségét a kortársak csak utólag értékelték, a korabeli sajtóban nincs visszhangja az épületnek.19

Csak Komor Marcell méltatta Már

kus 1913-ban megjelent nekrológjában, teleologikusan beillesztve az elsősorban Komor számára fontos magyar stílustörekvések történetébe: „A stíluskereső évek, amelyeket egész Európa esztétikája közös kátéba foglalt össze, mind megjelölhetők [Márkus korai] munkáin. Példa gyanánt az Óvoda-utca 19. számú bérházát említjük, amely nem adja ugyan a bérházprobléma új megoldását, formailag a történelmi stílusokban tervezett bérházaktól való teljes elszakadás. Ebben a radikális eltávo-16 BFL XV. 17. d. 329 – 25754.

17 Wagner, 2012: 161.

18 Spiegel, 1897: 58–66.

19 Az építési engedélyekről rendszeresen tájékoztató Építő Ipar című szaklap kivételével, azonban ez is csak néhány adatot közölt, s beszámolt a jóváhagyásra javasolt tervek útvonalától a Fővárosi Közmunkák Tanácsától a székesfővárosi tanács magánépítési albizottságáig és vissza. Építő Ipar, 22. évf. 28. sz. 1898. július 13. 185. Építő Ipar, 22. évf. 43. sz. 1898. október 26. 274. Építő Ipar, 23. évf. 22. sz. 1899. június 1. 169.

Brunner Attila