Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. szám - Forrás és érték - Brunner Attila: Megkerült tervlapok. Adatok Márkus Géza építőművész, a kecskeméti Cifrapalota alkotójának munkásságához
25 2020/2. ▪ 18 – 32. lodásban s az anyagszerűség elvének szigorú keresztülvitelében odáig megy, hogy a homlokzat, amely olcsó és egyszerű malterból van, teljesen sík. Hogy úgy mondjuk: a párkány és a pillér ellen indított hadjárat eredménye és szenvedélyes illusztrációja ez a ház, amely Márkus Gézának első ilyfajta műve s amelynek sűrű lombozattal díszített homlokzata a Ver Sacrum – már rég lejárt, egykor azonban leghevesebben küzdő – folyóiratot juttatja eszünkbe. Általában ekkori művei a modern bécsiesség jegyét viselik magukon, viszont Márkus Géza fejlődésében ez csak természetesen átmenet. Ez mind állomás, amit szerencsésen otthagy.” 20 A tervlap lombozatos mintájával a Bécsben 1898–1903 között megjelent folyóirat, a Ver Sacrum növényi ikonográfiája valóban szoros formai kapcsolatot mutat, s talán a megújulás szecessziós programját kifejező eszmei kapcsolatra utal. Az mindenesetre feltűnő a Komor által írt nekrológban, ahogyan az építész a – Spiegel által is hangsúlyozott – anyagszerűséget méltatja: ebben az esetben ez a díszítményeket nem imitáló, hanem önmagát a maga egyszerűségében és síkszerűségében vállaló vakolatot jelenti. (Nem ismert, hogy Spiegel Izabella utcai épületeihez hasonlóan festéssel is rendelkezett-e ez a díszítés). A nemesvakolat önálló esztétikai jogainak kivívása a Márkussal 1904-től több közös munkát jegyző Komor és Jakab-iroda munkáit, de Lechner Ödön 1900 utáni munkáit egyébként ugyanúgy jellemzi, mint a kezdetben a bécsi Otto Wagner hatása alatt álló testvérpár, Vágó József21 és Vágó László22 munkásságát. A bécsi szecesszió esztétikai elveinek szorosabb befogadására azonban, jóllehet azok nem csak az anyagszerűségre vonatkoztak, a magyar építészetben a Kármán Aladár–Ullmann Gyula tervező páros, majd a Vágó fivérek munkásságán kívül nem sok nyoma van. Márkus „útkeresése” ezek többségét időben évekkel megelőzi és mindenki másnál korábban, a Kármán–Ullmann-párossal párhuzamosan „importálja” a bécsi szecessziót.23 E tekintetben mindenképp jelzésértékű, hogy az új tapasztalatokat a saját maga számára kiszemelt és megszerzett telken érvényesítette. A fentieket azonban árnyalja, hogy az új esztétikai elveket hirdető épület végül sohasem került tervezője tulajdonába. A telekkönyvi iratok szerint Márkus 1898-ban vette meg a korábban az Ocker család tulajdonában lévő telket. Az erről szóló közjegyzői okirat 1898. június 14-én kelt. Az építési fedezetet édesapjától, Márkus Ignáctól kölcsönözte, akinek a javára 1898. november 28-án vezették be a telek eladására vonatkozó korlátozást: míg a kölcsönt nem fizette vissza, addig Márkus Géza nem adhatta el és nem terhelhette meg az épületet. (A telekkönyvi betét teherlapjára 20 Komor, 1913: 11. 21 Vágó József (1877–1947) építészmérnök, testvérével, Lászlóval olyan jelentős épületek tervezője, mint a Gutenberg-otthon, vagy a Gresham-palota és az Árkád Bazár. 22 Vágó László (1875–1933), ld. fent 23 A Kármán és Ullmann építészpárosról e vonatkozásban lásd: Moravánszky, 1998: 112–113. Pálinkás, 2015: 352–385. Megkerült tervlapok
