Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. szám - Mérleg - Az ÁVH Somogy megyei osztályának hangulat- és helyzetjelentései (Ö. Kovács József)
89 2019/1. ugyanis egy szívós és lényegében ,,sikeres” tabusításnak számít. Mindezen megállapításokkal azt szeretném bemutatni, hogy egyrészt az irányadónak vett szintézisek egyes fejezeteit a legújabb kutatások alapján újra kellene írni, másrészt a lokálismegyei-regionális feltárásokban mintegy alulnézetből kiindulva, az adott térben és időben keletkezett forráselemzésre támaszkodva lenne érdemes kutatni. A földelkobzások, majd földosztások társadalmi gyakorlata és hatása önmagában is igazolta, hogy valójában a korábbi elitet kiiktató, hatalomtechnikai megoldásokról volt szó, amelyek taktikai lépésként értelmezhetőek a kommunista pártvezetés politikájában. Egy másik áthagyományozódott kifejezés a szövetkezet. A lenini-sztálini trükk máig csapdában tart bennünket. A 19–20. századi nyugat-európai és magyar előzmények alapján tudhatjuk, hogy a szövetkezetek vagyon- és érdekközösségek voltak, amelyek a magántulajdont erősítették. A kommunista mítosz- és valóságteremtők a szövetkezet fedőnév alatt éppen a magántulajdon tervszerű felszámolását hajtották végre. Éppen ebben az olvasatban válnak igazán beszédessé a somogyi jelentések apró részletei is. Az itt olvasható forrásszövegek a gyakran sematikus megfogalmazások ellenére is alkalmasak egy rendszerszintű elemzésre. Tudjuk, hogy a jelentések keletkezési helye, a politikai rendőrséghez tartozó személy nézőpontja nyilvánvalóan meghatározta az információk minőségét és mennyiségét, ugyanakkor ezek a szövegek sajátos, ritka lehetőséget nyújtanak a korszakba való betekintésre, és valós, nagyrészt életszerű részleteket mutatnak egy adott időpontban a falusi társadalom belső világáról. Ha félretesszük a dogmatikus jelzőket, a hivatalos sztereotip megfogalmazásokat és tematikák (pl. kapcsolatok, kommunikáció, alkalmazkodás, ellenállás, munkakultúra) mentén elemezzük a szövegeket, akkor azok önmagukban is az összehasonlítás egyik szintjét adják. Olyan más forrásokkal egészíti ki és kontrollálják azt, amelyek hitelesíthetik az adatokat, ahogyan a kötet összeállítói is tették a lábjegyzetekben olvasható módon. A jelentésekben használt fogalmak között jellemzően, több helyen előfordul egy-egy, valószínűleg életszerű is. Így például a jelentéstevő az egyébként inkább ,,osztályellenségként” besorolható személyt több helyen ,,gerincesnek” minősíti. A háború előtti és utáni idők párttagsági, sőt párttitkársági kérdéséről is kiderül, hogy ,,jobb-” és ,,baloldal” összefüggése sokszor itt sem az ideológiai ismertetőjegyek alapján vált el, hanem azt inkább az ,,ugródeszka-stratégia” mentén lehet értelmezni. Arról nem is beszélve, hogy az ekkori ,,párt” valójában nem egy önszerveződés eredménye volt. A jelentések igen beszédesen szólnak arról, hogy az 1945-ben kialakított leplezett kommunista diktatúra, amely 1948-tól leplezetlenné vált, milyen módon ütközött társadalmi korlátokba. Ezek körébe tartoztak például a demográfiai, nemzedéki, vagyoni, még inkább vagyontalansági, iskolázottsági, mentalitásbeli szempontok és a munkakultúra tényezői, amelyek a mindennapokat meghatározták. Mindezek megváltozása, megváltoztatása a kommunista mítosz, jövőkép esetében sem történhetett meg máról-holnapra. Így például nyilvánvalóan zátonyra futott a papíron létrehozott tszcs-k, tsz-ek, a ,,nagyüzemek” erőszakos kialakításának programja. MÉRLEG
