Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. szám - Mérleg - Az ÁVH Somogy megyei osztályának hangulat- és helyzetjelentései (Ö. Kovács József)
88 Levéltári Szemle 69. évf . Végül pedig a község ,,jelenlegi politikai élete” címszó alatt a mezőgazdasági munkák állásáról, a tszcs-k szervezéséről, a ,,reakciós elemek” tevékenységéről írnak. A forrásgyűjtés, a történeti értelmezés, a mai olvasatok szempontjából igen fontos kérdésnek tartom, hogy a lehetséges módon tisztázzuk a dokumentumok nyelvezetét. Ezen eljárás során a kommunista nyelvhasználat hatását, a hivatalos és a mindennapokban megfigyelhető elterjedését történeti jelenségként kell értelmezni. A szovjetizált nyelv egy olyan gondolkodást és viselkedést befolyásoló tényező volt, amely nemzedékek szocializációját befolyásolta. Kétségtelen, hogy az 1945-től átfogóvá vált kommunista ideológia és pártállami intézményesülés révén „egy új nyelv” vált normaadóvá, amely lényegében megszabta a támogatás, tűrés és tiltás határait. A lenini–sztálini hatalomtechnikai eszköztár magyarosított változatban is nagy hatásúvá vált a történeti forrásaink keletkezésére nézve. Mit tudunk kezdeni az ennyire a politikai mítosz mentén formált, kódolt szövegekkel? Általában is azt gondolom, hogy a politikai diktatúrák világából származó történeti források feltárása, elemzése és hatékonyabb felhasználása akkor igazán jó egy tudományos elemzés számára, ha alapvetően két dologra figyelünk olvasás közben. Először is arra, hogy mi hiányzik ezekből a hivatalos, hatósági szövegekből, másodszor pedig arra, hogy ezek olvasásakor minden esetben „fordítási”, tömörítési, dekódolási műveletet kell végeznünk. Úgy látom, hogy ennek egyik egyszerűbb módja, kulcsa az, ha az írott és hallott hivatalos szövegekben a mondanivalót elsősorban a megfogalmazó gondolkodásmódjára, és nem a megcélzott tárgyra, embercsoportra vonatkoztatjuk. Ezek a megfogalmazások rendszerint inkább az illetők pozicionális helyzetéről, például funkcionárius mivoltáról, szocializációjáról, iskolázottságáról, még inkább annak hiányáról szólnak. Ennek legnyilvánvalóbb történelmi példái a rezsim „ellenségeire” vonatkozó minősítések és leírások. A „varázsszavak” mágikus használata tehát ezekben a szövegekben szinte mindig megelőzi a szemantikai funkciót. Mindezt azért gondolom lényegesnek, mert a somogyi jelentések rendkívül informatívak, ha az említett módon olvassuk. Nem véletlen, hogy a kötet szerkesztői is utaltak a forráskritikai munka szükségességére. A továbbiakban bemutatnék néhány példát, amelyek akár így önmagukban is alkalmassá teszik a kötet gazdag dokumentációját egy tematikus elemzés számára. A bevezető tanulmányban olvasható politikatörténeti összefoglaló megszokott, de vitatható kifejezéseit illetően röviden utalnék a vidéktörténeti témacsoportunk publikációjában kifejtett véleményemre. 2 Ezen értelmezés tükrében kevésbé életszerű az 1945 és 1950 közötti időszakot pusztán csak ,,átmeneti időszaknak” nevezni. Akarva-akaratlanul is tovább éltetjük a kommunista szóhasználatot, ha például a szövetkezetesítés vagy földreform kifejezést magyarázat nélkül használjuk. Már egy idézőjel is érzékeltetne egyfajta távolságtartást. A földreform politikai mítosza 2 Ld. Csikós Gábor–Kiss Réka–Ö. Kovács József (szerk.): Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945. Bp., 2017. MÉRLEG
