Levéltári Szemle, 69. (2019)

Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. szám - Kilátó - Sz. Simon Éva: A törökországi hungarikakutatások aktuális helyzete

80

Levéltári Szemle 69.

évf

.

idején voltak. Hiszen az a többször elköltöztetett, összekeveredett majd a 20. század során több alkalommal, több módszerrel újrarendezett

14 iratanyag, amely a magyar történelem különböző időszakaira vonatkozóan is fontos adatokkal szolgál, úgy tűnik, hogy napjainkra az Isztambul Kağithane negyedében megépített új levéltár épületében végre otthonra talált. Az átalakulás valódi eredményét azonban nemcsak az iratanyag hányatott sorsának fordulópontjaiban, rendezési elveinek változásában, a digitalizálás mértékében vagy a raktározásra szolgáló kamrának mint kutatóhelynek

15 előbb kutatószobává, majd kutatószalonná válásában mérhetjük le, hanem elsősorban a kutatás szabadságának aktuális mértékében.

Szerencsés egybeesés folytán kutatócsoportunk éppen a levéltár megnyitását követően nyerte el a támogatást, hogy feltárja, rendszerezze, adatbázisban feldolgozza és vizualizálja az oszmán katonai- és birtokigazgatás magyar vonatkozású forrásainak egy meghatározott részét. A gyűjtőmunka során öt alkalommal végezhettünk helyszíni kutatásokat Törökországban a Başbakanlık Osmanlı Arşivi gyűjteményében. A korábban eredetiben kiadott, vagy éppen jobbára állományvédelmi szabályokra hivatkozva kiadhatatlannak minősített iratanyag mára ugyan csak digitálisan kutatható az Oszmán Levéltár 350 főt befogadni képes, internettel és hálózati hozzáféréssel ellátott számítógépekkel felszerelt kutatótermében, de a kutatásokat megnehezítő, időnként szinte ellehetetlenítő 1970-es évekbeli állományvédelmi korlátozásokkal együtt a dokumentumok részleges másoltatására vonatkozó szabályok is enyhültek, gyakorlatilag megszűntek. Az új rendszerben a digitálisan elérhetővé tett dokumentumokhoz mindenféle korlátozás nélkül férnek hozzá a kutatók. Nemcsak szabadon kereshetnek a levéltár nyilvántartó rendszerében (

Belge Tarama Sistemi

), de a választott anyag digitális képét azonnal megnézhetik, és akár azonnal másolatot is rendelhetnek róla. Egy oldal ára a török líra gyorsan változó árfolyama következtében ma (1907 és 1911 közötti) törökországi tartózkodásának körülményeire utalt vissza, amikor a magyar kul tusz kormányzat részéről a Rákóczi-emigráció iratainak felkutatásával, azaz első ízben hungarika kutatással megbízott kutatót, Karácsont a kémkedés vádjával illették a török hatóságok. A Századok számára hazaküldött tárcájában 1907-ben Karácson így foglalta össze tapasztalatait: „…a lethargiában szunnyadó környezet kimondhatatlanúl megnehezíti az idegen kutató munkáját is. Az illetékes közegek előtt, a kikkel érintkeznie kell, teljesen szokatlan dolog, hogy valaki régi török kéziratokat keresgéljen. A hivatalos körök gyanakodása pedig egészen másféle czélt lát ebben, nem történetírást. E gyanakodásból folyólag sok huzavonának teszi ki az idegent, csakhogy munkáját hátráltassák. Erről csak annak lehet igazán fogalma, a kinek valaha török hatóságokkal dolga volt.” Karácson Imre: Török levéltárak

. Századok, 1907. 763. A következő év ben nyugati kutatóként először, hosszas utánajárás eredményeképpen, szultáni külön engedéllyel hozzá férhetett a Topkapı Sarayı iratanyagához, amelyből magyar vonatkozású dokumentumokat válogatott ki.

14 1909 októberére a szultáni palotában őrzött levéltárból 518 kocsinyi iratot áthordtak a Portára, s közben Karácson Imrét kérték fel a levéltár rendezési elveinek a kidolgozására, melynek ?allóczy Lajos (1856–1916) segítségével eleget is tett. A további levéltárrendezésekre lásd: Atillâ Çetin: Başbakanlık Arşivi Kılavuzu, İstanbul, 1979. 4–5.; Başkanlık Osmanlı Arşivi Rehberi, İstanbul, 2017. 12–16.

15 Utalás Karácson Imre naplójában leírt esetre, amikor 1909. augusztus 24-én „a Kubbe alti felöl egy rejtélyes ajtón bemenve ismét egy kamrát találtak tele irományokkal.” Karácson részben itt végezte kutatásait. Sz. Simon Éva