Levéltári Szemle, 69. (2019)

Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Műhelymunkák - Pál Ferenc: „Játsszunk levéltárosost!”

64

Levéltári Szemle 69.

évf

.

A figyelem nagyobb lett, de csaknem tíz évvel az említett változások után még számos levéltár az útkeresés időszakát éli. Tapasztalatom szerint több intézmény levéltári órája inkább történelem- dráma- vagy technika órára hasonlít, esetleg kézműves foglalkozásra. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezek lehetnek hasznosak, népszerűek, de ilyen jellegű órákat más intézmények – múzeumok, közösségi házak – is tartanak, így ezek megtartásával nem tudunk önálló arculatot felmutatni, nem tudjuk megmutatni milyen az „igazi” levéltári munka. E kis írásban felvázolt levéltár-pedagógiai foglalkozások egyik „hátránya”, hogy az ezekre való felkészülés a levéltárostól komoly odafigyelést és energiát igényel. A módszerünket előkutatás nélkül gyakorolni nem lehet, ráadásul eredményeinket olyan formába kell önteni, hogy az egyszerre jelentsen kihívást és sikerélményt is a diákoknak. Gyakorlatilag annyi energiát, időt, szakismeretet igényel egy óra tematikájának és didaktikájának kidolgozása, mint egy tanulmányé. Bár a Vas Megyei Levéltár az elmúlt években rengeteg figyelmet fordított levéltár-pedagógiai eszköztárának, módszereinek fejlesztésére, de őszintén meg kell vallani, hogy ezen a téren még bőven van tennivalónk. Nagyon reménykedünk abban, hogy a jövőbeni pályázati források lehetővé teszik majd a további fejlődést, amely minden téren ránk férne. A mappa-alapú óráink kapcsán rendkívül fontos volna számunkra, hogy legalább négy-öt új dokumentumgyűjteményt összeállítsunk. Úgy hisszük, hogy ezekkel a megye- és a magyar köztörténet fontosabb eseményeit le tudnánk fedni. Már tervezzük a „Családtörténeti források Vas vármegye történetéhez” című, valamint egy, a megye történetét feldolgozó dokumentumgyűjteményt. Pál Ferenc