Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Boross István – Gerhard Péter – Horváth J. András – Laczlavik György – Lux Zoltán – Sipos András: Iratképzők – maradandó értékű iratok – levéltárak. Problématérkép
24 Levéltári Szemle 69. évf . A begyűjtött iratok maradandó értékén túl egy olyan kapcsolati tőke jöhet létre, amely a levéltárak társadalmi beágyazottságára jótékony hatással van. A levéltárba került magániratokra különböző és szerteágazó projektek építhetők. A teljesség igénye nélkül: helytörténeti előadások, rendezvények, adatbázisok, kiadványok alapját képezhetik az átvett magániratok. (Példaként említhető a Topotéka Európai Uniós támogatással létrejövő projekt, vagy Veszprémben a Kaleidoszkóp-projektek.) A helyi közélet vezetői, önkormányzatok könnyebben állíthatók a levéltár mellé, akár a projektek finanszírozásáig is el lehet jutni velük. A helyi közösségek megismerik a levéltárat, megnő a hajlandóság a magániratok levéltárba adására, illetve a levéltár megjelenése a közösségi tér bármely pontján érdeklődést vált ki belőlük. Sajtójelenlétet is nagyobb eséllyel biztosítanak az olyan projektek, amelyek a helybeliek érdeklődésétől övezettek. Tehát a levéltár a maradandó értékű levéltári iratokra (is) épülő tevékenységei révén válhat igazán dokumentációs és emlékezeti intézménnyé. III.4. Elektronikus iratok, digitális gyűjtemények Napjainkban a „maradandó értékű magániratok” mind meghatározóbb része is digitális formában, nem utolsó sorban web2 alkalmazások révén keletkezik. ■ Probléma: 1) A levéltárak nagy részében hiányzik a megfelelő infrastrukturális háttér és a munkatársak kompetenciái is hiányosak az igazi digitális levéltári „forradalomhoz”. A köziratok szféráján kívüli digitális irat- és információtermelés következményeit a levéltárak jelen és jövőbeni gyűjtőköri munkájára nézve külön kutatások, projektek keretében kellene vizsgálni. 2) A digitalizáló műhelyek vagy funkciók működtetése, fejlesztése a levéltárakban olyan szempontból is fontos, hogy bővíti a lehetőségeket a társadalmi kapcsolati háló építésében. Szolgáltató levéltár eszméje bővíthető a digitalizálás és digitális megőrzés irányába. A levéltárakban polgárjogot nyer az a gyakorlat, hogy csak digitális másolatban gyűjtsünk maradandó értékű magániratokat. Egyrészt tapasztalat szerint nagyobb a hajlandóság a digitális másolat levéltárba adására, az eredetihez jobban ragaszkodnak a magánszemélyek. Másik vetülete a kérdésnek, hogy adott esetben nagy tömegű iratot adnának át, amelyek történeti értéke egyenetlen. Digitalizálás esetén pedig tárhelyet foglal. Tehát a tudatos iratértékelés, szelektálás ezen a téren sem kerülhető meg. Boross–Gerhard–Horváth J.–Laczlavik–Lux–Sipos
