Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Boross István – Gerhard Péter – Horváth J. András – Laczlavik György – Lux Zoltán – Sipos András: Iratképzők – maradandó értékű iratok – levéltárak. Problématérkép
11 2019/4. gyakorlatát, hogy összefüggő levéltári egységeket szednek szét egyes iratokká, és a leg értékesebbnek vélt részt több fordulóban értékesítik. A kevésbé értékesnek vélt rész a legtöbbször ezek után megsemmisül, az árverezett anyag pedig szétszóródik. Utóbbi időben tapasztalható jelenség, hogy állami intézmények, önkormányzatok is vásárolnak magániratokat. Nagyobb irategyüttesek egységként történő hatékony védelmének akadálya az is, hogy a hatóság csak abban az esetben nyilvánítja védetté ezeket, ha az iratokat egyenként felsoroló jegyzék áll rendelkezésre. 3) A nem levéltári közgyűjteményekben őrzött magániratokkal is számos probléma tapasztalható: A múzeumok és a könyvtárak nem levéltári anyagként kezelik az irategyütteseket, akkor sem, ha azok jellege ezt kívánná. Könyvtárak kézirattárában még csak lehet kutatni, de múzeumok esetében ez bajos, sokszor nem is tudni róluk nyilvános segédletek hiányában. Miután a levéltári szakfelügyelet hatásköre nem terjed ki rájuk, nincs is, aki a levéltári szempontból szakszerű őrzést és kezelést számon kérje. A levéltárak és egyéb közgyűjtemények gyűjtőköre nem elhatárolt. A közlevéltárak és a magánlevéltárak gyűjtőköre is átfedéseket mutat regionális szinten. Jól elhatárolt, logikus munkamegosztás nagyon kevés intézmény között alakult ki. I.4. Iratkezelés és levéltár A hatályos Ltv. szerint a nem selejtezhető iratok épségben és használható állapotban történő megőrzését súlyosan veszélyeztető hibákat és hiányosságokat a levéltár jegyzőkönyvbe foglalja, megszüntetésükre vonatkozóan határidőt állapít meg. ■ Probléma: 1) A megállapított hibákhoz illetve ezek elhárításának elmulasztásához nem fűződik semmiféle szankció, negatív jogkövetkezmény. Így a szerv vezetőjének, illetékeseinek kellő belátása híján az eredmény gyakran az iratanyag pusztulása, helyrehozhatatlan károsodása, vagy későbbi levéltári használatát jelentősen nehezítő állapota. 2) A hatályos törvény szerint a köziratok kezelésére vonatkozó követelmények betartásáért és a feltételek biztosításáért a szerv vezetője felelős. Ugyanakkor szabályozatlan, hogy amennyiben civil szervezet veszi át közfeladat ellátását, akkor kit terhel ez a felelősség, és azt milyen formában lehet érvényre juttatni. 3) Az iratok közvetlen ügyviteli értékének elhalványulása, az irattárba helyezés után az iratképző szervek jó részénél azt tapasztalhatjuk, hogy „ellenérdekeltekké” válnak abban, hogy az iratok őrzése, az iratselejtezés, az iratértékelés és az iratátvétel terén a levéltári szakmai elvek érvényesítésében aktívan közreműködjenek, azt inkább felesleges tehernek tekintik. Ebből az iratképzői attitűdből mindenesetre a maradandó értékű iratok megmaradására számos veszélyforrás következik. Iraképzők – maradandó értékű iratok – levéltárak
