Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Boross István – Gerhard Péter – Horváth J. András – Laczlavik György – Lux Zoltán – Sipos András: Iratképzők – maradandó értékű iratok – levéltárak. Problématérkép
10 Levéltári Szemle 69. évf . akarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való állampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak”. 5 Ennek megfelelően a pártok egész működése a köz érdekeit kell, hogy szolgálja, ennek érdekében működésüket a költségvetés igen jelentős forrásokkal támogatja, állami vagyonba tartozó ingatlanokat használhatnak. Irataik megőrzéséről, védelméről, hozzáférhetőségéről azonban semmilyen jogszabály nem gondoskodik, illetve a hatályos Ltv. alapján azok egyértelműen a „magániratok” kategóriájába sorolódnak, az „egyszerű”, azaz közfeladatot el nem látó civil szervezetekkel kezelődnek egy szinten, ami a fentiek alapján igencsak megkérdőjelezhető. I.3. A magániratok védelmének szabályozottsága, lehetőségei A Ltv. 13. § j pontja alapján a közlevéltár a maradandó értékű magániratok kiválogatására, szakszerű kezelésére vonatkozóan szaktanácsot adhat, a maradandó értékű magániratok védetté nyilvánításában közreműködik. A mondat első felét a Ltv. 32. § (1) kiegészíti azzal, hogy a nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyaguk kezelésének módját maguk alakíthatják ki, de az illetékes közlevéltártól szaktanácsot kérhetnek, vele a segítségadás rendszeres módjára, illetve az iratok ajándékként vagy ingyenes letétként való megőrzésére vonatkozóan megállapodást köthetnek. ■ Probléma: 1) Magánszemélyek és szervezetek (pl. társadalmi szervezetek, gazdasági társaságok, pártok) általában csak ad hoc jelleggel keresik meg a levéltárakat ilyen kérésekkel, a törvény által vizionált, rendszeres, hosszú távú együttműködést megalapozó szerződéseknek egyáltalán nem alakult ki gyakorlata, és nincsenek is ösztönzők ilyen irányban. (Kapacitáshiány miatt a levéltárak is ritkán keresik meg ezeket a szervezeteket.) Márpedig ez a maradandó értékű iratok megmaradásának egyik feltétele lenne. Külön probléma, hogy a felszámolási törvény civil szervezetek esetében nem írja elő közlevéltár értesítését. Összegezve, a legtöbb közlevéltárnak nincs kapacitása a magániratok módszeres felderítésére, gyűjtésére, indokolt esetben védetté nyilvánítás kezdeményezésére és az ezzel kapcsolatos eljárásokban való hatékony közreműködésre. 2) A kulturális örökség védelmében eljáró hatóság (a továbbiakban: hatóság) a kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján védetté nyilváníthat magániratokat. A gyakorlatban azonban ez többnyire azt jelenti, hogy az iratokat műtárgyként ítélik meg. Nyilvános árveréseken megjelenő iratok védése éppen ezért meglehetősen nehéz. Egyediségüket kell bizonyítani a hatóság előtt. Ez több szempontból is kérdéses, sőt ártalmas abban a tekintetben, hogy nem akadályozza az árverezőházak azon 5 1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról Boross–Gerhard–Horváth J.–Laczlavik–Lux–Sipos
