Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Mérleg - „A kegyes Isten kedvezéséből...” Szluha János Nepomuk S. J. brazíliai misszionárius levelei (Forgó András)
84 Levéltári Szemle 69. évf . „A kegyes Isten kedvezéséből…” Szluha János Nepomuk S. J. brazíliai misszionárius levelei Átdolg., a latin szövegeket gondozta és jegyzetekkel ellátta: Babarczi Dóra. Jezsuita kiadó, A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, Bp., 2018. 198 p. ISBN: 978-963-442-012-5 A kötet lapjain Babarczi Dóra egy több szempontból is különleges forráscsoport kiadására vállalkozott: Szluha János Nepomuk jezsuita szerzetes 1752 és 1758 közötti brazíliai missziós útjáról rendtársainak írt beszámolóit rendezte sajtó alá. Ahogy a kötet bevezető tanulmányából megtudhatjuk, a 16. századi köznemesi családból származó Szluha János Nepomuk – apja, Szluha Ferenc a Pragmatica Sanctio magyarországi elfogadtatásért kapott bárói címet 1724-ben – a korszellemnek megfelelő műveltségű, magasan képzett, a természettudományokban is járatos, több nyelvet beszélő jezsuita szerzetes volt. Az osztrák jezsuita rendtartomány tagjaként (ide tartoztak a magyarországi szerzetesek is) Grazból indulva, lisszaboni felkészítését követően került az észak-brazíliai Maranhão tartományba, hogy ott a bennszülött lakosság körében missziós tevékenységet folytasson. E tevékenysége során írta azt a tíz fennmaradt levelét, amelyet Babarczi Dóra kétnyelvű kiadásban megjelentetett. A kötet bevezetője röviden felvázolja a történelmi hátteret: V. János (1706–1750) és I. József (1750–1777) korának Portugáliáját, különös tekintettel Sebastião José de Carvalho e Melo, közismertebb nevén Pombal márkijának (1699–1782) politikai tevékenységét. Ebből a szerző az 1755. évi lisszaboni földrengést, a jezsuiták 1759–1760. évi kiűzését és Brazília természeti kincseinek kiaknázását emeli ki, mert mind a három esemény összefüggésben állt a közölt levelek tartalmával. Az ezt követő fejezet az Újvilágban tevékenykedő magyar jezsuitákkal foglalkozik, közelebbről azokkal a magyarországi születésű szerzetesekkel, akik V. János felesége, Ausztriai Mária Anna királyné támogatásával misszionáriusként tevékenykedtek Portugália dél-amerikai gyarmatán. Legrészletesebben közülük a közzétett levelek szerzőjével, Szluha János Nepomukkal foglalkozik. A bevezetőből megtudjuk, hogy Szluha páter 1752-ben indult útnak Grazból. Több mint féléves lisszaboni tanulmányi tartózkodás után, ahol főként a portugál nyelv elsajátítása volt a feladata, 1753 júniusában utazott tovább Brazíliába. Ez év őszétől szolgált Maranhão tartományban, a Xavéri Szent Ferencről nevezett misszióban. 1756-ban azonban Rio de Janeiróba rendelték, ahová több mint 4000 km-es út vezetett részben tengeren, részben szárazföldön. Itt 1757 januárjától tevékenykedett 1759. évi kiutasításáig. MÉRLEG
