Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Műhelymunkák - Katona Csaba: Toposzok béklyójában: a levéltáros alakja regényekben és filmekben
69 2019/2. Képzelhetjük ezek után milyen csalódás éri Jessie-t, amikor Istvánt nem találja a megbeszélt helyen, ellenben mindenféle neszek és motozás zaja árulja el számára, hogy valaki más várta őt. Mégpedig egy vékony férfi, aki „nem a levéltáros, hanem valaki, akit a levéltáros helyett küldtek”. Hogy honnan látszott, hogy épp helyette, és kik küldték, homály fedi. Ám Jessie palástolni tudja döbbenetét, és legyűri a vékony férfit. A történet szálát innen nem gombolyítjuk tovább, akit érdekelnek Janson és Jessie további kalandjai, lapozza fel a regényt. Azt a szentenciát azonban még feltétlenül érdemesnek tartom idézni, amellyel Janson összefoglalja a fenti történések velejét, amikor a Bartók Béla úti GriffSzállóban, egy korábbi munkásszálláson találkoznak: „Nyilvánvaló volt, hogy a levéltáros pénzt kapott attól, aki az életükre tör.” 57 Teljes tehát a kör: a levéltáros megfelelő ígéretek ellenében még a vonzó nő meghódításáról is letesz, pénz fejében kész odadobni a kíváncsi kutató életét. Hogyan is foglalhatnánk össze jelen írás mondandóját? Nyilván roppant érdekes, hogy alig akad olyan alkotás, ahol a személyiség ábrázolása képes eltávolodni a csak a szakmájának élő, beszűkült, társaságba nem járó levéltáros képzetétől. Ilyen kivétel az általam hozott példák közül A nemzet aranya. Itt a levéltáros figuráját megjelenítő megszokott sablontól kellő distanciát mutató Abigail Chase színes karakter. Ám nehéz szabadulni a gyanútól, hogy az alkotók csak a könnyed kalandfilmek történetmesélési szabályait tartották szem előtt, amikor engedékenynek bizonyultak és a levéltáros hölgyet kiemelkedő szépségként jelenítették meg. Hiszen e filmtípus szinte megköveteli, hogy legyen benne egy gyönyörű nő, akivel a férfifőhős számtalan kalandon átesve szerelembe esik, ennek rendelhették alá Abigail ábrázolását. Ám a többi példa esetében szinte egysíkú sablontömeggel találkozunk. A levéltáros általában legalább középkorú, de inkább idősebb, beszűkült gondolkodású, csak a szakmájának élő figura, akinek élete magányosan telik vagy elszürkült, tönkrement kapcsolatok mentén írható le. Jobb esetben hivatása rabja, rosszabb esetben olyan ember, aki tehetségével rosszul sáfárkodott, eltékozolt lehetőségek maradtak mögötte. Mindamellett sötét és veszélyes titkok őrzője, aki kényszerből vagy belső késztetésből hivatalos feladatai, előírt munkaköre mellett (sőt akár ellenében) okkult, vagy világuralomra törő szervezetekkel ápol kapcsolatot, elsődlegesen azokat szolgálja ki. Életét ennek fejében folyamatosan evilági vagy túlvilági erők fenyegetik, környezetében mindennapos az erőszak, a fenyegetés, a halál, adott esetben ő maga is kész más életére törni, de legalábbis kiszolgáltatni másokat. Egy-egy elem a legtöbb ábrá- zolásnál talán eltér e sablontól, de összességében mégis ezek a személyiségjegyek határozzák meg – nem is annyira elmosódó – kontúrokkal a filmbeli és regénybeli levéltárosok karakterét. 57 Ludlum, Robert: Janson küldetése 108., 112. Toposzok béklyójában: a levéltáros
