Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Műhelymunkák - Katona Csaba: Toposzok béklyójában: a levéltáros alakja regényekben és filmekben
70 Levéltári Szemle 69. évf . Okkal tehetjük fel a kérdést, miért? Nyilván szerepet játszik ebben a levéltáros munka ismeretének hiányos volta, méginkább az, hogy levéltárossal vélhetően a legtöbben még a (forgatókönyv)írók sem találkoztak, főleg nem az olvasók, nézők. Tetézi ezt a regények, filmek világának azon alapkövetelménye, miszerint izgalmas, fordulatos legyen a történet. Így, ha meg is van az alapismeret, nyilvánvaló, hogy nem a hétköznapi iratrendezés, aktatologatás, ügyintézés kelti fel a néző figyelmét, hanem a levéltár mint a titkok kamrája képzetéből fakadó regényes elemek. Megesik ez más szakmákkal is, említhető mindjárt a „rokon foglalkozás”, a könyvtáros. Igaz, a könyvtárosokról is lehet rengeteg sztereotip irodalmi és filmes mintát citálni, sőt olyat is, amely sajátos fordulattal élve a porosnak látszó munkája mögött elfojtott agresszivitást és erotikát sejtet. Ilyen a Vadkanok 58 című film könyvtáros kisasszonya, a Heather Stephens alakította Jill, aki a Jerry O’Conell által megformált főhőst, Michaelt, miután az felmegy a lakására, kikötözi, majd ő maga fekete bőr domina jelmezben ütlegeli, mondván, hogy nem tiszteli eléggé a könyveket. Ámde egyfelől itt egy vígjátékról van szó, másfelől a könyvtár funkcióiról, a könyvtáros feladatairól (legalábbis egy részéről) többeknek van személyes tapasztalata. Hit, tévhit és valós tudás ötvözete tehát a levéltárosról alkotott képzet fundamentuma. Találó James George Frazer (1854–1941) nagyszerű, máig időtálló munkájának, Az aranyágnak 59 a hasonlata: „A gondolkodásnak eddig megtett útját úgy szemlélhetjük, hogy három különböző szálból szőtt szőnyeghez hasonlítjuk; ezek: a mágia fekete, a vallás vörös és a tudomány fehér szála. […] Ha kezdetétől fogva vizsgálhatnánk a gondolkodás szövevényét, valószínűleg fekete és fehér szálakból, igaz és téves eszmékből összefonódó szőttesnek látnánk, amelyet még alig színez a vallás vörös fonala. De kövessük nyomon a szövevényt tovább, s észrevesszük, hogy – bár még mindig futnak benne az összefonódó fekete és fehér szálak – a szőttes közepén, ahol a vallás a legmélyebben hatolt bele, sötétvörös szín foglal helyet, amely észrevétlenül világosabb árnyalatokat ölt, ahogyan a tudomány fehér szála egyre inkább beleszövődik.” 60 A levéltárosokról alkotott elképzelés szövedékét a fekete és vörös szín uralja, még akkor is, ha sokan ezt fehérnek vélik látni. A regény- és filmbeli levéltáros ily módon egy sztereotípia foglya, amelynek szorításából, úgy fest, képtelen szabadulni. A fent idézett Ludlum-regény hősnője, Jessie ezt lakonikus egyszerűséggel fejezte ki a levéltáros azon felvetésére adott rövid válaszával, miszerint Budapest különleges város: „Maga különleges.” 61 58 Tomcats, 2001 59 ?e Golden Bough, 1890 60 Frazer, James George: Az aranyág. Bp., 2005. 61 Ludlum, Robert: Janson küldetése 107., 112. Katona Csaba
