Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Műhelymunkák - Katona Csaba: Toposzok béklyójában: a levéltáros alakja regényekben és filmekben
63 2019/2. tárul elénk, hiszen a történet azzal veszi kezdetét, hogy első részében egy anyaméhben növekedő leánymagzatnak kiérlelt gondolatai és intakt emlékei vannak előző életéből, sőt haláláról is. Neki pedig előző életében nem más volt a foglalkozása, mint levéltáros. Ez a sajátos kiindulási pont pedig lehetőséget ad az előző életét Lantos Fruzsina néven leélő személyiségnek, hogy önreflexív gondolatokat fogalmazzon meg, ebben pedig szükségszerűen kap helyet volt munkahelye, a levéltár is. Utóbbi nem pusztán fizikai helyszínként, háttérként kap jelentőséget, hiszen a halála oka is részben összefügg az iratokkal. Másfelől azonban előző életének továbbörökített identitásának is meghatározó része a levéltárosi hivatás. Igaz, a pályaválasztást – még a regény jellegére való tekintettel is – túlzónak ható egyszerűséggel indokolja: „Gyerek akartam lenni. Vagy madár. Sajnos egyik se foglalkozás. Így lettem levéltáros.” 41 Bár a pálya kezdetén volt némi zökkenő, azaz majdnem volt, mert a gyerekkori ábrándokkal ütközött a valóság, ám végül diadalmaskodott a durva realitás: „Persze diákkoromban még nem ilyen pályát képzeltem el magamnak, de mihelyt egyszer kipróbáltam, soha többé nem akartam mást.” 42 Az olvasóban joggal merül fel a kínzó kérdés, hogy milyen alternatívákkal, szűkös lehetőségekkel számolhatott a még ábrándos i?ú Fruzsina, amelyek közül egy sem kelhetett versenyre a levéltárossággal, de a kérdéseinkre adható esetleges válaszokat homály borítja. Később kiderül, hogy a levéltáros magányosan élte le életét, környezete szürke hivatalnoknak látta. A munkájával kapcsolatos, nem éppen pozitív jelzők csak úgy sorjáznak: „A környezetem pontos, lelkiismeretes hivatalnokként ismert. Mindenki meg volt győződve arról, hogy kizárólag a négyszögletű, fehérre meszelt termekben, az egyforma szürke polcsorokban és a rajtuk sorakozó, tégla alakú irattartó dobozokban találok gyönyörűséget. Hiszen családom nem volt.” 43 A poros unalom ellenére mégis misztikus és titokzatos módon a levéltári munka okozza Lantos Fruzsina halálát. Idézzük fel, tán még megengedhető hosszúságban, elhunytának részleteit – megejtő ellentmondás – saját szavaival. A plasztikus leírás részletesen adja vissza a levéltári polcrendszerek unalmasnak ható tömbjét, fizikai megjelenését, sőt azt is, hogy az uniformizáltnak ható világban tort ül a káosz pusztán azért, mert az egyik doboz színe elüt a többitől: „A polcról háromszög alakú, nagy darabokban hámlott a szürke olajfesték. Alóla előbukkant a fémszerkezet eredeti zöld színe. Legfelül szürke kartondoboz, zöld vignettával. A többi doboz – ha nem nézek oda, akkor is tudom – fehér. Hogy dobozok, azt persze nem látom, de tudom, hiszen közöttük töltöttem a fél életemet. A tekintetem belekapaszkodott ebbe a feltűnő zöldbe, és tudni akartam… tudnom kellett, még mielőtt az egész világ láthatatlanná válik, hogy ez a doboz miért különbözik a többitől. A kezemmel éreztem az 41 Timár Krisztina: A látszat mesterei. Bp., 2016. 42 Uo. 43 Uo. Toposzok béklyójában: a levéltáros
