Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Műhelymunkák - Katona Csaba: Toposzok béklyójában: a levéltáros alakja regényekben és filmekben
56 Levéltári Szemle 69. évf . menteni akaró Georg úgy akadályozza meg, hogy a rá fegyvert szegező Beisel halálos golyót eresszen belé, hogy a földön heverő iratok egy részét vágja hozzá… Mint már esett róla szó fentebb, ezek az iratok úgy kerülnek oda, hogy Beisellel az élen megkezdték az iratok megsemmisítését. Kivéve „persze” két bőrönd anyagát, amelyikből az egyikkel egy titkos futár, Obersturmführer Baum el is indul Berlinbe. A viaskodás során még egy gránát is felrobban, ami aztán Beisel végzetét okozza, mert a súlyosan sebesült náci lezuhan a mélybe, korábbi áldozatai után, a Borisz által időközben alulról kinyitott csapóajtón át. Így aztán hiába fogalmazta meg tömören Standartenführer Hauk, hogy az „archívumot felrobbantásra előkészítettük”, a legfontosabb dokumentumokat sikerült az ellenállóknak megszerezni, sőt magát Haukot is átadják a szovjet katonai vezetésnek. Ennek során pedig arra is fény derül, hogy Hauk az amerikai titkosszolgálatnak akarta átadni a titkos iratokat, de szerencsére a szovjetek elég ébernek bizonyultak, hogy meggátolják e törekvést. Érdemes számba venni a fenti filmben sorjázó toposzokat: a titkos levéltár, amelynek iratait rejtegetik, veszély esetén az iratokat megsemmisítik, azok élete pedig, akik túl kíváncsiak, veszélybe kerül. A film témája persze megengedi azt az értelmezést is, hogy nem a levéltárak és a levéltáros ilyenek ab ovo, hanem a nácik, és ezért történik mindez. Ugyanakkor aligha kétséges, hogy az összeesküvéselmélet-hívők szemében a fent vázolt jellemzők nem a náci rendszer képzetéhez tapadnak elsősorban (vagy nemcsak ahhoz), hanem a levéltár működéséről, a levéltárosról alkotott fikciókhoz. A további emlékek között válogatva számos találatra bukkantam. Az iskolai kötelező olvasmányok sorát gyarapító kisregény, Ernst ?eodor Amadeus Hoffmann (1776–1822) alkotása, Az arany virágcserép 16 egyik szereplője ugyanis szintén egy levéltáros, bizonyos Lindhorst. A Drezdában játszódó történet főhősét, Anselmus diákot Lindhorst azért fogadja fel, hogy titkos iratait lemásoltassa vele. A regénybeli Heerbrand irattáros ekképp jellemezte Lindhorstot: „Lakik itt helyben egy különc öregember, azt mondják, mindenféle titkos tudományt művel, de mivel ilyesmi tulajdonképpen nem létezik, én inkább kutató régésznek tartom, aki amellett még kísérletező vegyész is. Senki másra nem gondolok, mint a mi titkos levéltárosunkra, Lindhorstra. Mint tudja, magányosan él félreeső öreg házában, s ha a szolgálat nem foglalja el, mindig könyvtárában vagy vegyi laboratóriumában található, ahová azonban senkit sem bocsát be. Sok ritka könyve és rengeteg eredeti kézirata is van, amelyek részben arab, kopt vagy más, semmiféle ismert nyelvhez nem tartozó jegyekkel íródtak. Ezeket szeretné ügyesen lemásoltatni, és ez a munka olyan embert kíván, aki ért a tollal való rajzoláshoz, hogy valamennyi jelet a legnagyobb pontossággal és hűséggel, mégpedig tussal vigye át pergamenre. Házának egyik elkülönített szobájában kell az ő felügyelete mellett dolgozni.” 17 16 Der goldene Topf, 1814 17 Hoffmann, Ernst ?eodore Amadeus: Az arany virágcserép. http://mek.oszk.hu/01200/01265/ 01265.pdf 11. (A megtekintés időpontja: 2019. március 7.) Katona Csaba
