Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Forrás és érték - Györgyi Csaba: Őrszemek, regösök, garabonciások: az Őrszemcsapatok és az Úttörőegyüttes Ifjúságmozgalmi alternatívák az államszocializmus idején
42 Levéltári Szemle 69. évf . hivatalos elnevezéssel úttörőcsoportjaként, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége elvi irányítása alatt működött, 71 és tényleges bázisát, keretét 1957. június 5-étől 72 kezdve a 10. sz. Központi József Attila Regős Úttörőcsapat jelentette. 73 Ez az úttörőcsapat olyan egyedi jelleget képviselt, amelyet akkoriban így határoztak meg: budapesti központi területi csapat, szakcsapat, vegyes csapat. A toborzás időszaka szeptember volt, a célcsoport pedig az 5. osztályos tanulók köre, „művészi rátermettség és magatartás alapján”, de végleges felvételt, az iskolaigazgatók, illetve a szülők beleegyezése után, négy hónap elteltével nyerhetett a jelentkező. 74 1958-ban a Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnöksége segítségével az Úttörőegyüttest két bázisiskolába szervezték át, ami megkönnyítette a szoros próbarend koordinálását. Egyre több meghívás érkezett, így nőtt az előadások száma, s ezzel párhuzamosan a taglétszám is jelentős gyarapodásnak indult. Igazi sikertörténet vette kezdetét: 1959-ben az együttes énekkara már száz fővel, míg a tánckar húsz, a harmonika-zenekar pedig tizenkét taggal másfél órás műsorokat adott, s az év májusára a televíziós és rádiós felvételekkel együtt a csapat már túl volt a hetvenötödik fellépésén. 75 A válság első jelei azonban már 1960-ban megmutatkoztak, ugyanis olyan sokan jelentkeztek az együttesbe, hogy a két bázisiskolában már szűkössé is vált a hely. 76 Az együttes „úttörő-jellege” ráadásul az érintett iskolák tanárai, igazgatói, illetve az irányító-koordináló szerepet betöltő KISZ vezetők körében hamar visszatetszést keltett. Közülük néhányan úgy gondolták, hogy egy iskolai úttörőcsapatból a Regős-csapatba átlépni „nem becsületes dolog”, 77 illetve hogy az Úttörőegyüttes csoportjaiban végzett művészeti munka nem is igazi úttörőmunka. 78 Ez a pedagógusi hozzáállás azt eredményezte, hogy sok szülő nem engedte meg a gyermekének, hogy átiratkozzon az Úttörőegyüttesbe, mert „a regösök hátrányos megkülönböztetésnek voltak kitéve”. Több alkalommal is előfordult, amikor egy-egy fellépés hétköznapra esett, hogy következő napon néhány pedagógus csak az együttes tagjait feleltette, s gyengébb osztályzat esetén meg is jegyezte: „Nem csak énekelni meg táncolni kell tudni, regösök!” Sőt, egyszer még a következő mondat is elhangzott az egyik igazgatóhelyettestől: „Majd elveszem én a regösök kedvét a regöléstől!” 71 A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége 1977. november 1-i határozata a Központi Úttörő Művészegyüttes munkájára, a továbbfejlesztés középtávú feladataira (kiadva: 1978. március 9-én), 1. BFL X. 9. b. 72 A 10. sz. „József Attila” Úttörőcsapat működési engedélye, Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége, 1957. június 5. 73 Révész–Bárdos, 2018. BFL X. 9. c. 1. 74 Javaslat a Budapesti Központi Úttörő Együttes munkájára, 1957. május 3., 2. BFL X. 9. b. 75 Váradi István levele a Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnökségéhez, 1959. július 18., 1. BFL X. 9. b. 76 BFL X. 9. b.; Jelentés a 10. sz. József A. Központi Regőscsapat munkájáról, Langer Tibor, Görög Péter és a 10. sz. József A. Központi Regőscsapat vezetősége, 1960. február 19., 6. 77 Ugyanitt olvasható, hogy az egyes iskolák akadályozták is ezeket az átlépéseket. Uo. 78 Fehér, 2010: 10. Györgyi Csaba
