Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Forrás és érték - Györgyi Csaba: Őrszemek, regösök, garabonciások: az Őrszemcsapatok és az Úttörőegyüttes Ifjúságmozgalmi alternatívák az államszocializmus idején
41 2019/2. Összeköti ezt a két i?úsági szervezetet a regös-eszme is. Magyarországon a harmincas években különös jelentőséget nyert az ún. regös cserkészet, amely a magyar hagyományok kutatását, őrzését, feldolgozását és élővé tételét tűzte ki célként. 62 A regös gondolat megjelenik az őrszemcsapatok szervezése során, s később az Úttörőegyüttes esetében is, 63 ahol a regös cserkészet hagyományát mint haladó pedagógiai irányvonalat meg akarták őrizni, és az 1970-es évekig ez sikerült is. 64 Emellett, bár mindkét formációt felülről, bürokratikus eszközökkel, rövid idő leforgása alatt, szinte egy tollvonással, a szervezők, illetve a tagság megkérdezése és beleegyezése nélkül számolták fel, mégis mindkét szervezet, „tiszteletreméltó pedagógiai kultúrájának” 65 átmentésével, képes volt ezt túlélni, és megváltozott formában tovább működve megtermékenyítő hatást gyakorolni egyéb szerveződési formákra. Mindkét szervezet esetében elmondható, hogy „a név nem, de a tartalom mehetett tovább.” 66 További kapcsolatot képez a két szervezet között Váradi István személye, hiszen 1957 elején az Úttörőegyüttest, illetve annak egyik friss hajtását, a Rottenbiller utcai énekkart még mint végzős egyetemista, őrszemcsapatként szervezte meg. 67 1957 áprilisában 68 az újraformálódó, és mind konkrét, mind átvitt értelemben a helyét kereső Úttörőegyüttes még csupán két csoportból, az énekkarból, illetve a tánccsoportból, s mindössze negyven főből állt. E kettőhöz kapcsolódott később az irodalmi színpad. Váradi István eleinte iskoláról iskolára járva kezdett tagokat toborozni, amelynek eredményeként június elejére már száz tag járt rendszeresen a próbákra. 69 Működésének harmincöt esztendeje alatt az Úttörőegyüttes formálisan mindvégig a DISZ, 70 majd a KISZ Központi Művészegyüttesének serdülő csoportjaként, 62 Révész–Bárdos, 2018. BFL X. 9. c. 1. 63 Az Úttörőegyüttes első regös-gyűjtőútja 1957 nyarán Karádra vezetett. Jelentés a 10. sz. József A. Központi Regőscsapat munkájáról, Langer Tibor, Görög Péter és a 10. sz. József A. Központi Regőscsapat vezetősége, 1960. február 19., 5. BFL X. 9. b. 64 Fehér–Gulyás–Révész, 2018 BFL X. 9. c. 3.; A 10. sz. Központi József Attila Regős Úttörőcsapat különpróbái (regöspróbái) között például az is szerepelt, hogy tudni kellett harminc népdalt, három népi játékot, meg kellett tanulni a táncleírások olvasását, népművészeti tárgyat kellett készíteni, és részt kellett venni néprajzi gyűjtőúton. Az Úttörőegyüttes működésének részleteiről a levéltári iratanyagban található éves munkatervek, illetve beszámolók részletesen tájékoztatnak. Gulyás, 2016: 23. 65 Fehér, 2010: 40. 66 Fehér–Gulyás–Révész, 2018. BFL X. 9. c. 3. 67 Gulyás, 2016: 19. 68 Az Úttörőegyüttes gyökerei korábbra, 1954-re nyúlnak vissza. Szigeti Pál szerint, aki a KISZ központ Művészegyüttesének alapítója és hosszú időn át igazgatója volt, „nehéz is lenne egyetlen dátumot megjelölni születésnap gyanánt, hiszen a megalakulás nem egyik napról a másikra történt... 1954-ben a XI. kerületi Úttörőházban működött egy csoport, azokat a gyerekeket tekinthetjük a mai 450 tagú úttörőegyüttes alapító tagjainak.” Úttörők a KISZ Központi Művészegyüttesében. I?úkommunista, 1979/5. sz., 16. 69 10. sz. Központi „József Attila” Regőscsapat. Rövid beszámoló a csapat eddigi munkájáról, 1957. október 7., Váradi István, 1. BFL X. 9. b. 70 Az elnevezés ekkor még DISZ Budapesti Ének-, Zene- és Táncegyüttese Úttörő-énekkara és Úttörőtánckara volt, de a székhely már ekkoriban is a Rottenbiller utca 20. alatt volt. Őrszemek, regösök, garabonciások
