Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
51 2018/1. a marokkói Rabat, Casa blanca, Maraghan, Magador, Saffi kikötők kiaknázásából, behozhatná hátrányát a délebbi partszakasz kolonizálásával. Spanyolország már Santa Cruz de Mar Pequenára (ma Ifni) vonatkozólag elegendő birtokjogi címet szerzett, hogy egy részére kedvezőtlen marokkói fordulat esetén Afrikában koloniális hatalom maradhasson. Az Afrikában tevékenykedő osztrák–magyar diplomaták Rio de Oro megszerzéséért folyt küzdelemben a legfőbb ellenlábast – a Német országgal kapcsolatos hírek ellenére – a britekben látták, 10 így elsősorban a szigetországiak ténykedését követték figyelemmel Marokkótól délre. Rio de Oroban a britek 1885-ben tűntek fel Spanyolország riválisaként. Madridban az angol követ puhatolózott az „Észak- Nyugat-Afrikai Társaság” angol cég nevében. Egy kérelmet juttatott el a spanyol kormányhoz, melyben a cég igazgatói tudakozódtak, nincs-e a spanyoloknak szándékában a kereskedelmi és halászati jog tekintetében az idegeneket eltérően kezelni, illetőleg Madrid engedélyezi-e a teljes kereskedelmi szabadságot. Miután szeptemberben Spanyolország a berlini konferencia határozataira hivatkozva kinyilvánította a spanyol és az idegen hajók, áruk azonos szintű kezelését – a spanyolokra egyébként a kivetendővel azonos mértékű illeték megfizetését követően –, az angol társaságról több hír már nem érkezett. 1898 júliusában a „?e Adraar” Társaság titkára a spanyol álláspontról tudakolózott egy a Rio de Orotól keletre fekvő terület főnökével, Mohamed el Sabarral kötendő társasági szerződés véleményeztetése kapcsán. A megállapodás a terület ipari és pénzügyi kiaknázását célozta meg; a szerződést korábban 1898. 07. 01-én kötötték meg. A spanyolok azonnal jelezték, hogy tervbe vették a partszakaszon a kolóniájuk újjászervezését és a cortes általi törvényi szabályozásig várni óhajtanak a kereskedelmi jogok megadásával. Érezhetően idegenkedni kezdtek a brit nyomástól. Az ellenérzésüket felerősítette 1899. 04. 05-én a ?e Globe Venture Syndicate Limited képviselőjének dr. H. J. Schomerisnek a megkeresése. Egy 50 évre szóló, az AdraarTimor terület bányaművelésére, marhatenyésztésére, földművelésére vonatkozó koncesszió haszonélvezetéhez kérték Madridtól a felhatalmazást a spanyol protektorátusi jogok csorbítatlanul hagyása és a be-, kiszállított termé10 Gilbert Hohenwart mellett a későbbi tangeri főkonzul De Creneville-Poutet-Folliot, Victor gróf is készített több alkalommal a külügyminisztériumnak idevágó jelentéseket (1899. 05. 30. 22. számú jelentés; 1899. 05. 26. 20. számú jelentés). De Creneville Tangerben főkonzul 1901. 06. 18.–1904. 06. 13. között, mint utolsó diplomáciai szolgálati hely rendelkezési állományba helyezés (1904) és a nyugdíjazás (1906) előtt. Forrást lásd a 2. lábjegyzetnél! Osztrák – magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában...
