Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
50 Levéltári Szemle 68. évf . Növelte Dubsky kétségeit egy, a német követtel folytatott beszélgetése 1899 nyarán. A találkozó folyamán konkrét „kolonizációs menetrenddel” a német diplomata csak Fernando Pó-ra vonatkozóan hozakodott elő. A németek kiterjedt birtokterületeket kívántak szerezni az említett szigeten, a kávé és még inkább kakaó ültetvények nyereségében láttak komoly gazdasági lehetőségeket. A beszélgetés azonban nem oszlatta el Dubskyban a kételyt, hogy Németország részéről a partszakasz sorsa érdektelen lenne. Tangerben az osztrák–magyar főkonzul, Hohenwart gróf Dubs kyval ellentétben nemcsak a diplomáciai forrásokra alapozta véleményét, hanem a helyben megszerezhető ismeretekre is támaszkodott. Felhasználta a partszakaszt korábban beutazó Spanyolország tengerészeti attaséjának közléseit, tovbbá a teljes partszakaszt a gyakorlatból ismerő spanyol ferences szerzetesi misszió ismereteit. Természetszerűleg a kereskedelmi telepről és annak földrajzi, gazdasági környezetéről részletes összefoglaló anyagot készíthetett el. Kézzel készített térképeket, sőt a katonai erődről fényképet mutatott be feletteseinek. A spanyol kolonizálás gyakorlatával –amellyel szemben egyébiránt kifejezett ellenszenvet mutatott a főkonzul –, magyarázta az eddigi ibériai sikertelenséget Hohenwart. Véleménye szerint egy a spanyolnál céltudatosabban építkező kolonizáció eredményesebb lehetett volna a terület hasznosításában. A főkonzul a sikertelenség okaiként a tisztességtelen közigazgatást, a helyiekkel szembeni önkényeskedést, a vidék, a helyi szokások meg nem ismerését rótta fel a spanyoloknak. Fontosnak érezte megjegyezni, hogy a helyi lakosok és a spanyolok betelepülők között létrejött feszültség az 1899. év folyamán rövid, ellenben erőszakos konfliktusba torkollott. Sum másan jegyezte meg a kolóniáról, mint általánosan hangoztatott helyi, spanyol közvélekedést: „Rio de Oronak ma nincs értéke és csak terhet jelent az államnak, csak ha lenne szervezési tehetség, lennének koloniális tulajdonságok és egy céltudatos kormány, akkor rövid időn belül Rio de Oro is egy virágzó területté válna”. Nem kizárólag Rio de Oroban, hanem az általa centralizálható nyugat-szaharai kereskedelemben, és a fémekben gazdag, termékeny dél-marokkói Sus-terület gazdasági hasznosításában látott jövedelmezőséget Hohenwart. Gondolatmenetében központi szerepet kapott, hogy e területet európai egyensúlyi érdekből egy nem koloniál hatalom érdekszférájába kellene bevonni, mivel angol, francia vagy német kézben más államok a reményt elveszítenék e térségben kereskedelmi előnyök szerzésére. Nem utolsó sorban a partszakasz jövendőbeli birtokosa a szétszabdalásra ítélt, gazdag Marokkó kikötőinek idegen kézbe kerülését is nyugodtan nézhetné végig. Ausztria–Magyarország miután már lemaradt Szabó A?la András
