Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
49 2018/1. Hispano Africana (majd ennek feloszlását követően a Compania Trans atlantica) gőzöse. Mély merülésű hajókkal a teljes 500 km-es partszakaszon nem volt biztonságos a közlekedés, ezért a kismélységű gőzösök mellett vitorlás felukkák bonyolították le a hajózást. Odahajózni pedig érdemes volt. Sem a németek, sem a spanyolok, sem az Osztrák–Magyar Monarchia képviselői érdeklődését nem kerülte el a part rendkívüli halgazdagsága, amely még a közismerten bőséges új-funlandi halállományt is felülmúlta. Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztériuma 1899. március 20-án tette meg az első helyzetértékelő lépéseket. Megbízta mind a madridi követséget (Dubsky 8 követet), mind a tangeri főkonzulátust (Hohenwart grófot) a diplomatáink által elérhető információk beszerzésével. 1899 első fele az információk megszerzésével telt el. Július 29-én a külterületekről megküldött jelentések kereskedelmi minisztériumnak átküldését követően kezdtek el Rio de Oroval a bécsi minisztériumok tényszerűen foglalkozni. Epésen jegyzete meg Rio de Oro birtokjogának értékesítésével megbízott konzorcium tagja, Leopold Koreff: „… a kereskedelmi miniszternek … láthatóan először ügyiratjellegű bizonyítékokat kellett magának szereznie, hogy Rio de Oro ténylegesen létezik”. Április 8-án a madridi követ, majd 5 nappal később a tangeri főkonzul is részletes jelentést tett (Tangerből csak áprilisban 3, egymást kiegészítő, de egyre részletesebb jelentések érkeztek). A két helyzetértékelő diplomata nemcsak eltérő forrásokra támaszkodott, hanem eltérően ítélte meg az Osztrák–Magyar Monarchia kilátásait a terület kiaknázhatósága kapcsán. A Madridból érkezett konklúzió érezhetően pesszimistább hangvételű. A madridi követ információja valószínűleg többnyire hivatalos szervektől, publikációkból felépített adathalmaz. Sikerült még a követünknek bizalmas információkat beszereznie Francisco Silvela spanyol miniszterelnöktől és a madridi német követtől von Radowitztól. A monarchia követe nem sok esélyt látott egy a kereskedelmi minisztérium által felvetett bérleti forma megvalósíthatóságára, a katonai erő visszavonása pedig a spanyol szuverenitásról való lemondást jelentette volna Rio de Oroban. Sőt bizalmas információk alapján megjegyezhette, hogy Németország a spanyol kolóniákra (Fernando Pó-ra – mai nevén Bioko –, és Rio de Orora) a spa- nyol szuverenitás feladása esetére már elővásárlási jogot biztosított magának. 9 8 Dubsky von Třebomislic, Viktor mardidi OMM követ 1882. 05. 25.–1903. 12. 10. Forrást lásd. 2. lábjegyzetnél! 9 A teljesség igényével meg kell említeni, hogy Dubsky követ értesülését, miszerint a spanyolok nyugat-afrikai területeire Németország 1899 közepén elővásárlási jogot szerzett, diplomata kollégája a tangeri főkonzul megerősítette jelentéseiben. Osztrák – magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában...
