Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - In memoriam - Búcsú Henzsel Ágota főlevéltárostól (Kujbusné Mecsei Éva)
77 2018/4. évkönyvnek, tanulmánykötetnek lett a szerkesztője. Írásaival a 16–18. századi Szabolcs és Szatmár megye múltjába engedett bepillantást, Rákóczi-kutatásaiért emlékérmet is kapott. Minthogy 1959-ben Nagycserkeszen született, így személyes kötődése inspirálta arra, hogy kiemelt figyelmet fordítson a városkutatás során a nyíregyházi bokortanyák kialakulására, szerkezeti változására, igazgatására, a tanyasi iskolákra. Az 1848 előtti megyei iratok, oklevelek, családi és személyi fondok referenseként körültekintő alapossággal gondozta ezeket a legrégebbi, különös törődést igénylő forrásokat. Ha kellett, akkor restaurálásra készítette elő a legrosszabb állapotban lévőket, ha kellett, akkor kutatásukat, kiadásukat jegyzékekkel, ismertetőkkel segítette. A Reformáció MNL helyi projektvezetőjeként az utóbbi években sokat foglalkozott a 17–19. századi dokumentumokkal. A magániratokat ajándékozókkal személyes, jó kapcsolatot tartott fenn, ennek köszönhetően sokan szívesen bízták ránk az őseik hagyatékát. Nagy szeretettel ápolta levéltáros elődeink emlékét is, és dolgozta fel hagyatékukat. Balogh István emlékezetének és írásainak gondozása után most – a 100 éves évfordulóra készülve – Margócsy József levéltárnak ajándékozott iratait rendezte. Szívesen vállalt részt a közművelődési munkában. Helytörténeti előadásai, amelyeket a levéltári napokon, a Múltról mindenkinek sorozatban vagy éppen Szatmárnémetiben, Nagyhalászban és máshol tartott, nagy felkészültségről tanúskodtak. Fontos volt számára a forrásalapú történetírás, a pontos adatolás, a lényegre törő, ugyanakkor olvasmányos stílus. A múltat közel vinni mindenkihez nagy feladat. Nemcsak előadásaiban, tanulmányaiban törekedett erre, hanem a levéltár-pedagógia keretében is. Már egyetemi évei alatt szerette a gyakorló tanításokat, a levéltárban is szívesen vállalta, hogy elkalauzolja a gyerekcsoportokat a múlt írott forrásainak ösvényein. A felnőtteknek pedig a hagyományos novemberi levéltár-történeti napunkon volt minden évben tapintatos emlékezésre ösztönzője, eltávozottjainkról szóló nekrológjaival. Nagy fájdalom mindannyiunknak, hogy az idén már nem ő emlékezik, hanem mi emlékezünk majd meg Róla. 2018. október 29-én 14 órakor utolsó útjára kísértük. A Magyar Nemzeti Levéltár munkatársai mellett minden őt ismerő, szerető, tisztelő kutató, ügyfél, rendezvényeinken részt vevő, köteteit forgató nevében is fájdalmas búcsút vettünk tőle, de írásai és a több évtizedes levéltári munkája révén továbbra is velünk marad! Neve örökre beíródott a levéltár történetébe. Kedves Ágota! Isten veled! A nyíregyházi levéltárosok nevében Kujbusné Mecsei Éva IN MEMORIAM
