Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - In memoriam - Búcsú Henzsel Ágota főlevéltárostól (Kujbusné Mecsei Éva)
76 Levéltári Szemle 68. évf . Henzsel Ágota 1959–2018 Búcsú Henzsel Ágota főlevéltárostól Október 15-e óta üresen áll a levéltárban egy szoba, az ajtaja zárva. Hiába van a polcokon és az asztalon előkészítve a rendezésre, jegyzékelésre váró sok irat, a jövőbeni tudományos munkákhoz kigyűjtött cédulasor, mert a sors közbeszólt és Ágota hétfőn reggel nem ébredt fel. Mi pedig itt maradtunk a döbbenettől megkövülve és a családjával együtt nem akarjuk hinni, hogy ez megtörtént. A levéltárban várjuk, hogy majd jön fel a lépcsőn csendes lépteivel, vagy zöld köpenyét karjára véve megy a raktárba, mert a hozzánk forduló kutatóknak, ügyfeleknek segíteni kell. Ki a nemességét keresi, ki a háborúban megrokkant édesapját, de mindenki gyors választ vár. Miközben igyekszik intézni az ügyeket, szigorúan beosztva az idejét, halad azzal a könyvvel is, amit szerkesztésre vállalt, no meg a forráskiadvánnyal, amit megpályáztunk, remélve, hogy ha nyerünk, akkor teljessé válik a nyíregyházi evangélikus Tanító Egyesület jegyzőkönyveinek kiadása. Az első része néhány hete jelent meg a Magyar Nemzeti Levéltár közös reformációs projektjében, még nem is volt lehetőségünk igazán örülni neki, a bemutatóját is későbbre terveztük. A sok egyéb más munka mellett nemrég adta le a nyomdának az Ófehértó évszázadai című kötetbe a település történetének 16–17. századi életéről szóló tanulmányát is, és nagyon boldog volt, hogy a napokban ez a könyv szintén megjelent. A bemutatón kapott virágcsokrának még ideje sem volt elhervadni… Elment egy csendes, szerény, köztudottan nagy szakértelemmel bíró, mindig segítőkész kolléga, aki már a gimnáziumban tudta, hogy levéltáros akar lenni. A Zrínyiben történelemtanára, Horváth Sándor bíztatta a helytörténeti kutatásokra, így került kapcsolatba a levéltárral. Érettségi után az ELTE-re jelentkezett, ahol a megye tanulmányi ösztöndíjasaként történelem-levéltár szakot végzett. A régi iratok kutatása lett az élete. 1982. augusztus 1-jén lépett be a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltárba és 36 éven át szorgalmasan, nagy szakmai alázattal végezte munkáját. Levéltárosként, 1994–1998 között igazgatóhelyettesként, majd osztályvezetőként dolgozott. Az 1990-es években részt vett a beregszászi és kolozsvári levéltárak anyagát feltáró kutatásban, amelynek eredményeként nélkülözhetetlen jegyzékeknek lett a társszerzője. Balogh István nyugalmazott levéltár-igazgató segítségével bővítette latin iratolvasási ismereteit, és megkezdte a 16–17. századi Szatmár megyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek átírását, regesztázását, amelyből az 1629 és 1634 közötti években keletkezett bejegyzések regesztái 1996-ban meg is jelentek. Több levéltári IN MEMORIAM
