Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Mérleg - Alison Turton (ed.): The International Business Archives Handbook Understanding and Managing the Historical Records of Business (Köcze László)
70 Levéltári Szemle 68. évf . Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az angol és skót gazdasági levéltárosok hosszú évtizedekre visszamenő gyakorlati felmérései, összeírásai mindig is irattípusokat vizsgáltak, nem pedig nehezen vagy nem értelmezhető „tételeket” és „ügyköröket”. E jelenségben érhető tetten leglátványosabban az a különbség, amely gyakorlatukat szembeállítja a „szocialista” rendszer felülről szervezett (gazdasági) levéltárügyével és annak örökségével csak részlegesen megbirkózni tudó magyar levéltári rendszerrel. A szerző hangsúlyozza, hogy az alapvető irattípusok is mást és mást jelentenek a különböző (méretű és jelentőségű) cégek esetében, s értéküket, megőrzésüket az adott archívum gyűjtőköre, fenntartója, használói köre jelentősen befolyásolja. A gazdasági életben bekövetkező radikális változások ugyanakkor gyakran nehezítik a megalapozott értékelés lehetőségét. Az előző írás folytatását képezi Lesley Richmond ágazatspecifikus irattípusokat felvázoló munkája. A szerző első lépésként a gazdasági szervezetek funkcióit ismerteti, ahol is a független változókat a cégek szervezeti jellemzői, mérete, tevékenysége és céljai jelentik. Az évtizedeken át folytatott – a Business Archives Council, valamint a korábbi Royal Commission on Historical Manuscripts által támogatott – iratfelmérések gazdasági ágazatok szerinti összegzése révén jól érzékelhető, hogy a vállalati iratok csoportja, amelyet a külső szemlélő gyakran egyetlen monolit egységként kezel, egy rendkívül tagolt, sokszínű és szerteágazó, irattípusonként is eltérő világot takar. Nagy-Britanniában a levéltárügy egyik neuralgikus pontja – az építészet kivételével – (szintén) a műszaki iratokhoz kapcsolódik. A megoldást a szerző részben a korabeli műszaki kézikönyvek tanulmányozásával, illetve műszaki ismeretekkel rendelkező szakemberek bevonásával véli ellensúlyozni, amely módszer révén a már megszűnt gyártási formák is érthetőbbé válnak. Teljesen indokolt módon külön tanulmány foglalkozik a gazdasági levéltárak szervezeti keretei nek és céljainak ismertetésével. A kulcsfontosságú mondat, miszerint nem létezik „legjobb megoldás” a gazdasági levéltárak intézményeire nézve, már a tanulmány elején elhangzik. A szerző azonban adós marad azon tényezők alaposabb feltárásával és elemzésével, amelyek révén ez a sokszínű intézményrendszer – vállalati és alapítványi fenntartású levéltárak, nemzeti/regionális szaklevéltárak és közlevéltárak hálózata – megérthető lenne. Nem ismerjük meg például, hogy mitől eredményesek az északnyugat-európai államok szakgyűjteményei; hol helyezkedik el a vállalati múlt és emlékezet kérdése a nemzeti, regionális, lokális identitások rendszerében; milyen partnerek miként vesznek részt a gazdasági iratok gyűjtésében, őrzésében, vagy hogy az adott ország gazdasági levéltárügyében mi a szerepe a jegybanki archívumoknak. Ehhez képest Jeanette Strickland jóval szisztematikusabban tekinti át azokat a tényezőket, amelyek főként a működéshez, ezen belül is a céges fenntartású archívumok működéséhez kapcsolódnak. Az említett tényezők a teljesség igénye nélkül a következők: küldetésnyilatkozat, tervek, stratégiák elkészítése és megléte, az archívum által kínált szolgáltatások tisztázása, és szervezeten belüli helyzete. MÉRLEG
