Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Kilátó - Czetz Balázs – Szűcs István Gergely: Hungarika kutatás és a portugál levéltárak Beszámoló a 2018. június 1-17. között végzett portugáliai kutatóútról
64 Levéltári Szemle 68. évf . A lisszaboni magyar közösség másik jelentős személye, Lukács Antoinette, aki gyermekként érkezett 1948-ban Portugáliába. Édesapja, Lukács Endre Miskolc főispánja volt, s családja más tagjai is az észak-magyarországi vármegyékben vállaltak fontos politikai és közéleti feladatokat. Lukács Antoinette édesanyjával és nevelőapjával érkezett Lisszabonba, édesapját és testvérét a berendezkedő kommunista hatalom több évre börtönbe és kényszermunkatáborba zárta. Antoinette kiválóan beszél magyarul, bár elmondása szerint nem sok személyes és tárgyi emléke van. Második látogatásunkkor jó néhány fotó, irat és egy visszaemlékezés is előkerült. Ezekről digitális másolatokat készítettünk. A portugáliai magyar közösség egyik legérdekesebb tagja, Martinho Villani, aki önzetlen segítségével nagyban hozzájárult kutatóutunk létrejöttéhez. Martinho nagyapja, báró Villani Lajos az Osztrák–Magyar Monarchiában, majd a Horthy-korszakban is diplomata és nagykövet volt. Martinho szüleivel a II. világháborút követően érkezett Lisszabonba. A család több dossziényi, többségében magyar nyelvű iratot őriz, közülük a legérdekesebb Villani Lajos (sajnos nagyon rosszul olvasható) vis zszaemlékezése diplomáciai életútjáról. Martinho ért, de nem beszél magyarul, ettől függetlenül erős magyar identitással rendelkezik és szeretné, ha családi irathagyatéka, családja nemzetért tett szolgálata a magyar kultúra részévé válhatna. Kutatóutunk felénél egy érdekes vállalkozás történetét is megismerhettük. A portugál HOVIONE gyógyszeripari cég több ezer munkavállalót foglalkoztat nemcsak Európában, de Ázsiában és Ausztráliában is. A vállalat létrejötte három magyar emigránshoz, i?. Horthy Miklóshoz, Villax Ivánhoz és Ónody Györgyhöz kötődik. A HOVI-ON tehát a nevek kezdő szótagjaiból jött létre, kiegészülve a portugál szavakat lezáró E betűvel. A céget végül Villax Iván mérnök vitte tovább és tette sikeressé angol származású feleségével, akivel egyórás beszélgetést rögzítettünk. Interjúalanyunk beszélt a cég létrejöttének körülményeiről, majd a sikerhez vezető útról és az 1950-es, 1960-as évek magyar emigráns közösségeiről. A lisszaboni kutatóút mellett két napot Portóban töltöttünk, ahol találkoztunk Szolnoky Kingával, aki szüleivel és négy testvérével 1948-ban előbb Brazíliába, majd Portugáliába emigrált. A család Budapesten és Csornán élt, édesapjuk orvos volt, de a kommunista hatalomátvétel miatt úgy döntöttek, elhagyják az országot. 1950-ben érkeztek Rió de Janeiróba, majd a család Sao Paolóban telepedett le. Kinga és nővére, Mikolt (akivel szintén sikerült beszélnünk) az 1960-as évek elején férjhez mentek és Portugáliába kerültek. A két testvérrel közel ötórás beszélgetést rögzítettünk, amelynek során családi fotókat, egy régi szakácskönyvet, valamint édesanyjuk emlékiratát is megismerhettük. A nagykövetség szervezésében meglátogattuk Teleki Pál dédunokáját, Zichy Wolfgangot is Lisszabon melletti házában. A középkorú férfimár külföldön született és nem beszél magyarul, ennek ellenére kötődik Magyarországhoz, ősei történetéhez. Erről, a beszélgetés során elhangzottak mellett, gyermekei nevei és a megőrzött Czetz Balázs–Szűts István Gergyely