Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Gidó Attila: Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
20 Levéltári Szemle 68. évf . nyelven íródtak és a román holokauszt feltárását segítik. Tartalmukat tekintve, a magyar fennhatóság alatt álló területeken elsősorban a zsidónak minősített népesség jogi, gazdasági és társadalmi kiszorításának, kisemmizésének különböző aspektusait dokumentáló iratok, valamint oktatásügyre vonatkozó akták maradtak fent. Lényegesen kevesebb forrás áll a rendelkezésünkre a munkaszolgálati rendszert, a gettósításokat és a deportálásokat illetően, de ugyanígy a hitközségek működésére, valamint a szervezeti életre és a zsidó társadalomszervező tevékenységekre is szegényes forrásanyag őrződött meg. Konkrét példák Abban a kutatóban, aki az észak-erdélyi levéltárakban szándékozik kutatni, felmerül a kérdés, hogy az itt hozzáférhető iratok mennyiben elégségesek egy-egy esemény rekonstruálásához, illetve egy-egy szintézis megírásához. A kérdésre két témakör bemutatásával kívánok válaszolni. Viszonylag jól dokumentált kérdéskörnek számít az észak-erdélyi zsidó lakosság gazdasági kifosztása. Ennek egyik résztémáját, a „zsidó üzletek” árukészletének és vagyontárgyainak zár alá vételét egy 2015-ben megjelent tanulmány fejezetében már feldolgoztam. 49 Itt a kiindulópontot a törvényi, jogi háttér képezte, amely a Kunder Antal kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszter által 1944. április 20-án kiadott 50.500/1944. KKM. számú rendelet volt. 50 A rendelet értelmében a faji szempontból zsidónak minősülő üzlettulajdonosok kötelesek voltak üzleteiket, irodáikat, raktárhelyiségeiket lezárni „és ezt községben az elöljáróságnak, városban a polgármesternek, Budapest székesfővárosban pedig a kerületi elöljárónak bejelenteni”, április 21-i hatállyal. 51 Az árukészletet és az üzleti berendezéseket a tulajdonosok nem vihették el, és nem is árusíthattak belőle, keresztény alkalmazottjaik bérét ugyanakkor április 21. után is fizetniük kellett. A rendelet kizárólag azon üzletek működését engedte meg, amelyek honvédelmi vagy közellátási szempontból nélkülözhetetlenek voltak. Ezeknek a vezetésére keresztény vállalatvezetőket neveztek ki. A rendelet észak-erdélyi végrehajtását három megyei levéltárban – a Kolozs, Máramaros és Kovászna megyei kirendeltségekben – fellelhető iratok alapján követtem végig. 52 Ezek az iratok ugyanakkor nem szolgáltattak teljes körű tájékoztatást a kérdésre nézve, ezért kiegészítő forrásokat is igénybe kellett vennem. A „zsidó 49 Gidó, 2015: 652–654. 50 A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 50.500/1944. KKM. számú rendelete a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vétele tárgyában. Budapesti Közlöny 1944. április 21., 80. sz., 2–3. 51 Uo. 52 Az iratok az Észak-Erdélyi Katonai Adminisztráció fondjából (Kolozs megyei levéltár), valamint a Főispáni Hivatal (Máramaros megyei levéltár) és a Polgármesteri Hivatal fondjából (Kovászna megyei levéltár) származtak. Gidó A?la
