Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Gidó Attila: Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
19 2018/4. nélkül tartalmaznak releváns dokumentumokat. Mennyiségileg ugyanakkor jóval elmaradnak az adminisztratív fondok gazdagságától. Bizonyos iratképzők esetében, mint amilyenek például a Kommunista Párt, a Népbíróságok, vagy a rendfenntartó szervek, olyan korpuszokról beszélünk, amelyek a holokausztot követően jöttek létre. Naszód megye II. világháború utáni csendőrségi iratai között találhatóak például a román csendőrség által összeállított listák a megye azon zsidó és román lakosairól, akiket a magyar hatóságok 1940–1944 között üldöztek. Ezeken a listákon szerepelnek a munkaszolgálatra elvitt zsidó személyek és az 1944. május–június között Auschwitzba deportáltak is. 46 A Kommunista Párt 1944-et követő megyei iratanyagaiban számos olyan jelentés, névlista, belső irat található, amely az 1941– 1943 közötti észak-erdélyi illegalistákkal – köztük sok zsidó származású személ ylyel – foglalkozik. Ugyanígy, az észak-erdélyi háborús bűnösök felelősségre vonását végző kolozsvári Népbíróság (1945/1946) peranyagaiban a tanúvallomások mellett a deportálások és gettósítások idejéből származó eredeti iratok – nyomozati anyagok – is fellelhetőek. Innen ismerjük többek között annak a 253 zsidónak minősülő személynek a nevét, akik a deportálások lezajlását követően, 1944. június 9-én fogházban vagy valamely kolozsvári egészségügyi intézményben szállíthatatlan betegként tartózkodtak. 47 Ez a lista ugyanakkor a holokauszt alatti zsidómentő tevékenységek történetébe is betekintést enged, hiszen a rajta szereplő emberek többsége nem volt valós beteg. Sokak számára a Haynal belgyógyászati klinika nyújtott menedéket, ahol Haynal Imre és Miskolczy Dezső orvosprofesszorok több üldözöttet beutalt betegként mentettek meg. 48 A túlélők hazatérését követő újrakezdés mikéntjébe, társadalmi, anyagi helyzetükbe a vármegyei és városi anyagok mellett a Demokrata Zsidó Komité iratanyagai, a CASBI (Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztár) és a különböző politikai szervezetek fondjai engednek betekintést. Összehasonlításképpen elmondható, hogy az észak-erdélyi állami levéltárak zsidó vonatkozású iratanyaga szegényesebb a dél-erdélyinél. A román közigazgatás és a román iratképzők állományaiban lényegesen több dokumentum maradt meg mint a magyarban – ennek következtében a dél-erdélyi levéltárak sokkal bőségesebb forrásanyaggal rendelkeznek az 1940–1944-es időszakot illetően. Észak-Erdélyben elsősorban a helyi közigazgatás szerveinek és a különböző oktatási és szociális intézményeknek az állaga maradt meg. Ezzel szemben, Dél-Erdélyben fennmaradtak a rendfenntartó (csendőrség, rendőrség) és igazságszolgáltató szerveknek, valamint a szakmai szervezeteknek (iparkamarák, orvosi kamarák, munkakamarák) az iratanyagai is. Értelemszerűen, az 1940 szeptembere és 1944 októbere közötti időszakban keletkezett észak-erdélyi dokumentumok túlnyomó többsége magyar nyelvű és a magyar holokauszt kutatásához használható, míg a dél-erdélyiek elsősorban román 46 SJAN Bistriţa, 261. fond, 260. számú leltárkönyv, 53/1945. dosszié, 113–204. f. 47 SJAN Cluj, 1295. fond, 4/1945. dosszié, 40–47. f. 48 Lőwy, 2005: 251–254. Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
