Levéltári Szemle, 68. (2018)

Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Forrás és érték - Kurucz Ádám: A Magyar Nemzeti Levéltár önkormányzati hivataloknál szerzett gyűjtőterületi tapasztalatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

folyamatosan egyeztetjük, a korábban jóváhagyott átvételek elmaradását pedig a gyarapodási naplóból szűrjük ki és telefonon vagy e-mailben érdeklődünk a beszállítás elmaradásának okairól. „Félig” átadott iratanyagok Az előzőekben tárgyalt levéltári átadások elmaradásainál maradva, van egy másik jelenség is, amit ajánlatos tárgyalni. Már többször beigazolódott egy­egy helyszíni ellenőrzésünk előkészítése során, hogy az adott iratképző ta­nácsi fondja lezártnak tekinthető ugyan, 27 de a település lakosságszámához – aminek változásáról a helységnévtárak adnak tájékoztatást – mérten arány­talanul kis mennyiségű ügyirat került a levéltárba. Ezekben az esetekben je­lentős terjedelmű, a korábbi átadásból visszamaradt levéltári értékű ügyiratot, valamint iktató- és mutatókönyveket találtunk. A visszamaradt iratok első­sorban hadigondozási és hagyatéki ügyek, költségvetési beszámolók, titkos ügyiratok és 1990-es iktatott iratok. A hagyatéki ügyek esetében az át nem adásnak az volt az oka, hogy az elmúlt évtizedben levéltárunk munkatár­sai szubjektíven ítélték meg azok értékhatárát (levéltárnak átadandó, hely­ben őrzendő, selejtezhető), míg az említett három másik ügyirattípust külön kezelték, így egyszerűen kifelejtették az előkészítésből. Az 1990-es utolsó tanácsi év hónapjaival pedig csak nem foglalkoztak. Az irattári segédköny­vek vonatkozásában sokszor inkább a tudatosság állt a visszamaradás mögött. A 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet 65. § 1. bekezdése előírja ugyan, hogy a visszatartott iratokról jegyzéket kell készíteni – amit a levéltárnak szintén meg kell küldeni – hiszen az iktató- és mutatókönyvek átadását követően csak így lehet kereshetővé tenni a helyben őrzött iratanyagot. Ennél azonban könnyebbnek bizonyul eme kötelezettség elodázásával a segédkönyveket visszatartani. Mivel ezekben az esetekben a visszatartott iratok jegyzéke nem készült el a levéltár munkatársainak nem állt módjában a még levéltári érték­határ feletti ügyiratok és segédkönyvek „bekérése.” Nyilvánvalóan megoldást jelentett volna az átadás előtti helyszíni ellenőrzés, azonban a települések és a gyűjtőterületi munkát ellátó munkatársak száma ezt lehetetlenné tette. 27 2009-től levéltárunk a tanácsi korszak visszamaradt iratanyagait csak teljes, lezárt kor­szakként vette át. Ebből kifolyólag azok a tanácsok, amelyeknek fondjegyzék szerint az iratanyaga 1950–1990-ig a levéltárban van, a „papírforma szerint” minden lejárt irattári őrzési idejű, maradandó értékű tanácsi ügyiratukat átadták. 2‍0‍1‍8‍/‍1‍.‍ 33 A‍z‍ ‍M‍N‍L‍ ‍g‍y‍ű‍j‍t‍ő‍t‍e‍r‍ü‍l‍e‍?‍ ‍t‍a‍p‍a‍s‍z‍t‍a‍l‍a‍t‍a‍i‍.‍.‍.‍ ‍

Next

/
Thumbnails
Contents