Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Gidó Attila: Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
15 2018/4. Az adminisztratív iratképző intézmények közé soroljuk a vármegyéket, tartományokat, megyéket, valamint a rajonokat, városokat és községeket. Iratanyagaik minden megyei állami levéltárban fellelhetők, és Észak-Erdély vonatkozásában ezek számítanak a legfontosabb levéltári forrásoknak a holokausztot illetően. Kivétel nélkül, minden erdélyi megyei kirendeltségnél megtalálható a vármegyei, megyei igazgatás legfőbb szervének, a Főispáni Hivatalnak (Prefectură) az iratanyaga. Tudni kell ugyanakkor azt, hogy a román levéltári rendszerben alkalmazott megnevezés megtévesztő. A Főispáni Hivatal elnevezésű fondok ugyanis túlnyomórészt alispáni iratokat tartalmaznak és csak elvétve szerepel bennük főispáni anyag. A zsidóság szempontjából ezek több okból kifolyólag is fontosak. A Főispáni Hivatal levéltárában találhatók ugyanis mindazok az iratok, amelyek a vármegyék, megyék igazgatásához kapcsolódnak. A vármegyei fondok komplexitására jó példa Szatmár, amelynek levéltári anyagát nyolc segédlet, illetve állagjegyzék (román levéltáros szóhasználatban leltárkönyv , románul inventar ) alapján kutathatjuk. A szatmári Főispáni Hivatal fondja (14. számú fond) 4320 dossziét tartalmaz és az 1895–1950 közötti időszakokat öleli fel. 37 A dossziékból a vármegye adminisztratív ügyeiről, gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életéről tájékozódhatunk. Ezeket a dossziékat a már említett leltárkönyvek, segédletek segítségével kérhetjük ki kutatásra. A leltárkönyvek alapján tájékozódhatunk a Főispáni Hivatal fondjának felépítéséről is. Egy-egy leltárkönyv a vármegye (később megye) hatáskörébe tartozó intézmények iratanyagára vagy bizonyos problémakörökre nézve nyújt információkat. A 30. számú leltárkönyvhöz tartozó gyűjtemény elsősorban a vármegye folyó ügyeire vonatkozó dossziékat (például infrastrukturális munkálatok, oktatási ügyek, egyesületek, szervezetek alapszabályai, hivatalos levelezések, különböző ügyekben hozott határozatok, gazdasági, vagy egyéb témájú jelentések és kimutatások, közgyűlési jegyzőkönyvek, panaszos ügyek, működési engedélyek, lakossággal kapcsolatos problémák, stb.) tartalmaz. Ezek között számos olyat találunk, amely a zsidók jogfosztására, kisemmizésére, illetve magára a holokausztra vonatkozik. A 140/1941-es dosszié például olyan 1941–1944 közötti kormányhatározatokat, vármegyei határozatokat, jelentéseket, kimutatásokat és jegyzőkönyveket tartalmaz, amelyek a zsidók ingatlantulajdonának a kisajátítását dokumentálják. A 19/1942-es dossziéból a zsidók iparűzésének korlátozásáról értesülhetünk, míg a 112/1944-es már közvetlenül az 1944 májusában sorra került gettósítás időszakáról nyújt információkat. 37 A vármegye története természetesen jóval régebbi időkre tekint vissza. A középkori magyar királyság első 10 vármegyéje közé tartozott, amit még a 10/11. századok fordulóján alapítottak. A későbbiekben a területe több alkalommal is változott. 1918 után három részre oszlott: Magyarország, Románia és Csehszlovákia birtokába is kerültek területek. A Romániának jutott rész Szatmár megye néven volt önálló közigazgatási egység a két világháború között. Az 1940–1945 közötti időszakban a vármegye teljes korábbi területe ismét Magyarország birtokába került. Romániában a vármegye iratanyagát nem csak a szatmári, hanem a Kolozs megyei kirendeltség is őrzi. Ez utóbbiban az 1402–1923 közötti időszakból vannak iratok. Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
