Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Gidó Attila: Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
16 Levéltári Szemle 68. évf . A zsidók gyűjtőtáborokba való összpontosítását a teljes gazdasági kifosztás előzte meg. Ennek során elvették a kereskedők üzlethelyiségeit és a benne lévő árukészletet, és ugyanígy a zsidó iparosok műhelyeit, szerszámait, nyersanyagkészletét is kisajátították. 38 A 112/1944. dosszié olyan keresztények által benyújtott kérvényeket tartalmaz, amelyekben ezeket a kisajátított üzleteket, műhelyeket igényelték ki a hatóságoktól. A lakóhelyükre visszatérő holokauszt túlélők természetesen megpróbáltak minél többet visszaszerezni a korábban elkobzott ingó- és ingatlan vagyonukból. A 48/1946. számú iratcsomóból ez a nehézkes és nagyon sok esetben sikertelen folyamat bontakozik ki. A szatmári Főispáni Hivatal fondjában külön állagként szerepelnek az 1944. szeptember 12-i román fegyverszünetre vonatkozó anyagok (38. számú leltárkönyv), az 1940 szeptemberétől novemberéig működő észak-erdélyi magyar katonai adminisztráció iratanyaga (163. számú leltárkönyv), valamint a vármegye Közigazgatási Bizottságának (165. számú leltárkönyv) és a Közellátási Kormánybiztosságnak (166. számú leltárkönyv) a dokumentumai. Ez utóbbi állagban található a 22/1944-es dosszié, amely az 1944 májusában lezajlott gettósítások és a május–júniusi deportálások idején keletkezett olyan – egyébként szinte kivétel nélkül elutasított – kérvényeket tartalmaz amelyekben keresztény lakosok vagy szervezetek, intézmények zsidó ruhaneműket, ingóságokat igényelnek. Az igénylők között akadnak házasodni óhajtó fiatalok, akiknek nincs pénzük kelengyére és ezért lakásberendezéseket kérnek és alacsony fizetésű városi tisztviselők, akik ruhaneműkre tartanak igényt. A kérelmezők sorában ott találjuk azt a harminc civil személyt (tanárokat, tanítókat, tisztviselőket és egyéb személyeket) is, akik az 1944. május 3-án megkezdett gettósítások alkalmával működtek közre a zsidók összegyűjtésében. Ők arra hivatkozva kértek zsidóktól hátrahagyott ruhákat és szöveteket, hogy a szatmári gettósítások két hete alatt napi 14–15 órát dolgoztak és emiatt a ruháik tönkrementek. 39 A 167. számú leltárkönyvben (Titkosított iratok) több holokausztra vonatkozó dosszié is megtalálható. Ezek nagy része a zsidó vagyon 1941–1944 közötti kisajátítására vonatkozó adatokat, kimutatásokat, rendelkezéseket tartalmaz. A szatmári Főispáni Hivatal fondja romániai levéltári viszonylatban a jól rendezett és a kutató számára könnyen áttekinthető és hozzáférhető állományok közé tartozik. Ennek ellenkezője igaz a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei kirendeltség ében őrzött Kolozs vármegyei iratok (3. számú fond) 1940–1944 közötti részére. Terjedelmüket és szerkezeti felépítésüket illetően megközelítőleg azonos méretű anyagról van szó, viszont a kolozsvári csak 1605-től kezdődően tartalmaz dokumentumokat. A Kolozs megyei Főispáni Hivatal fondját, a szatmárihoz hasonlóan számos leltárkönyv segítségével lehet kutatni. Mérete miatt mindenképpen meg kell említeni 38 A magyarországi zsidók gazdasági kifosztására ld. Kádár–Vági, 2004: 75–111., Blomqvist, 2014: 331–385., Vö. Horváth, 2012: 101–136. 39 BJAN Satu Mare, 14. fond, 22/1944. dosszié, 15., 25. és 27. f. Gidó A?la
