Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – Szemelvények a személyes adatok védelme és a levéltári kutatás, nyilvánosság konfliktusai köréből
20 Levéltári Szemle 68. évf . A Nagy Imre-per hanganyagának nyilvánosságra hozatala Az Avtv. hatályának ideje alatti időszak utolsó nagyobb jelentőségű levéltári adatvédelmi konfliktusát a Nagy Imre per hanganyagának tervezett nyilvánosságra hozatala okozta. Az Open Society Archives 2008 elején azzal az igénnyel fordult a Magyar Országos Levéltárhoz, hogy az 1958 februárjában, áprilisában és júniusában Nagy Imre és társai ellen folytatott büntetőperben, illetve az azt megelőző nyomozás során született huszonhétezer oldalnyi iratot, hetvenkét órányi hangfelvételt és hetvenpercnyi filmfelvételből ötvenkét órányi hanganyagot ötven évvel a per után, 2008. június 9–15. között, a per időbeli menetrendjéhez igazodva nyilvánosságra hozza. Az 1958. június 9–15. közötti népbírósági tárgyalást – a vádlottak és a tanúk kihallgatását, a vádirat-ismertetést, a védőbeszédeket és az utolsó szó jogán elmondottakat – a Belügyminisztérium hangtechnikusai rögzítették magnószalagra, a felvételeket 1990 óta a Magyar Országos Levéltárban őrizték és a tudományos kutatók számára hozzáférhetővé is tették. Az elképzelés szerint a felvételt az OSA-hoz tartozó, 150 fő befogadására alkalmas Centrális Galériában az eredeti időrendben tervezték közzétenni, pontosan úgy, ahogyan ötven évvel azelőtt elhangzott: június 9-én – ami 1958-ban is hétfőre esett – fél 10-től 20 óra 40 percig a tárgyalást, a halálos ítéletet pedig június 15-én 18 órakor tervezték lejátszani. A levéltár a teljes, akkorra már digitalizált hanganyag nyilvános lejátszását az Avtv. rendelkezései alapján az érintettek hozzájárulásának beszerzéséhez kötötte. Bár a még élő vádlottak hozzájáruló nyilatkozatait az OSA megszerezte, a Levéltár a perben érintett egyéb érintettek személyiségi jogi védelmére hivatkozva a hanganyagot mégsem adta át, 45 hivatkozva az Ltv. már többször idézett rendelkezésére, mi szerint az érintett halálozásának évétől számított harminc év a védelmi idő. Rév István, az OSA vezetője szerint a per összes élő szereplőjétől és az elhunytak hozzátartozóitól, mintegy háromszáz személytől kellett volna hozzájáruló nyilatkozatot beszerezniük. Hogyan nézzünk szembe a múltunkkal, ha nem ismerjük annak forrásait? Ha fontosabbak az adminisztratív akadályok, mint a nyilvánosság? – tette fel a kérdést a Népszava. 46 Tanulságos felidézni több megkérdezett véleményét: ■ S zabó Máté Dániel , az Eötvös Károly Intézet igazgatója szerint valóban ki kell kérni az ügy szereplőinek beleegyezést, még azokét is, akik a perben a közhatalom gyakorlóiként szerepeltek, így például a vádbeszédet mondó ügyészét. ■ Székely Iván adatvédelmi szakértő pedig hozzáteszi: „Éppen ez különbözteti meg a jelenlegi rendszert a régitől, hogy a vádlóknak, tanúknak, smasszeroknak is vannak jogaik, függetlenül attól, hogy etikusan viselkedtek-e a per során.” 45 Nagy Imre-perpatvar, HVG, 2008. május 28. 46 Nagy Imre per: némaságra ítélve, Népszava, 2008. május 28. Harasz? Viktor
