Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Szálkai Tamás: „…ennek utána executor commissariusok nem lesznek”. Korrupció Biharban, avagy a megszüntetett végrehajtó biztosi tisztség
„…ennek utána executor commissariusok nem lesznek” 67 a legnagyobb tartozást felhalmozó gazdáknál kellett kezdeni, ahol legalább az – executio ideje alatt naponta szedendő – executionalis garas behajtását elvárták. Ezt a bírónak történő átadást követően az elmaradás lefaragására fordították. Tiltották a behajtás során a károkozást, a „veríssel, káromlással” szitkozódást. A commissariusnak a begyűjtött adóval együtt hetente „kisded” cédulákra írt jelentést kellett tennie a perceptornak és az alispánnak, feltüntetve melyik nap, hol és milyen eredményt ért el az executio. A biztosok számára a végrehajtás ideje alatt napi kétszeri két tál ételt és egy icce bort kellett biztosítani, valamint két garas napidíjat. A végrehajtást végző katonáknak az első héten kétszeri étel járt ital nélkül, a második héttől kezdve a hadi regulamentum szerint egy icce bor, vagy két icce ser, vagy ezek helyett egy garas járt. A megyei tisztviselők ellátása azonos módon történt, viszont a második héttől már nem kapták az egy garas napidíjat, mivel a megyétől egyébként is fizetést kaptak. Külön kiemeli az utasítás, hogy a végrehajtást végzők az ételek közt nem válogathatnak, hanem amilyennel a tisztességes gazda ember szokott élni, megelégedgyenek. 26 A jelek szerint az utasításokat azonban nem tartották be. Úgy látszik, hogy a nagy összegek beszedésével megbízott végrehajtó biztosok – és az őket segítő katonák – becsületessége a források tükrében erősen megkérdőjelezhető volt. Érdemes áttekinteni egy ilyen korrupciós ügyet, 27 hogy lássuk, mi vezetett az executor comissarius tisztének megszüntetéséhez. Hosszasan vizsgálta a vármegye 1753-ban két biztos ügyét, akik hét faluban követtek el visszaéléseket. Különösen Nyitrai Lászlóra volt sok panasz, aki 1750 és 1753 között hat helyen okozott károkat, amiket röviden így foglalhatunk össze: Gyapju faluban a biztos hetedmagával mulatott, majd a település 200 Ft tartozását behajtva távozott. Néhány hónap múlva másik commissarius érkezett, aki szintén kö- vetelte ugyanazt az összeget, amit a bíró félelmében újból kifizetett. Szentmiklóson 1750-ben hat alkalommal járt, ahol pénzt vett fel kölcsön – általában titokban, „discretioba” –, egy alkalommal pedig egymaga megivott 17 icce bort, amit végül a bí- ró fizetett ki a kocsmárosnak, sőt még egy 15 krajcár értékű keszkenőt is kapott. Madarason öt alkalommal 96 polturát és négy máriást vett fel, valamint a számlájára róttak hat icce bort is. Nyitrai comissarius Keresztszegen is gyakran megh fordulván egyszer egy icce vajat, másszor négy icce bort, egy másik esetben pedig 20 polturát kapott. Egyszer egy katonával jelent meg, s egy napra nyolc adag ételt kért, részben természetben, részben készpénzben. Itt annyi ajándékot kapott, hogy a helyiek már fel sem jegyezték részletesen. Ezzel szemben Rojton rendszeresen lejegyezték Nyitrai „igényeit”. 1750-ben egy köböl búzát, egy bárányt és egy nyulat, valamint egy icce vajat kapott. Négy máriást is kért, amiből egyet később meg is adott. A fennmaradó összeget szá- mon kérő bírót pedig megütötte. A következő évben két csirke, egy nyúl és egy bárány volt az „ajándék”, máskor, ha a bíró bárányt nem tudott venni, a comissarius megelé- gedett a jószág pénzbeli értékével is. 1752-ben szintén egy bárányt, egy köböl kukoricát és nyolc icce bort kapott a helyiektől. Ugrára 1753 húsvétja előtt érkezett két kato- 26 MNL HBML IV. A. 1/b. S. Fasc. II. 1771. 27 MNL HBML IV. A. 1/b. B. Fasc. IV. 1753.