Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Szálkai Tamás: „…ennek utána executor commissariusok nem lesznek”. Korrupció Biharban, avagy a megszüntetett végrehajtó biztosi tisztség

Szálkai Tamás 66 alapján tudjuk, hogy a lakosság különböző időpontokban törlesztett az ekkor negyedé-

vente begyűjtött adóból.

16 Ez a helyzet vélhetően a megye más településein is előfordult, legalábbis erre utal a bírák számára küldött, gyakran ismétlődő felszólítások sora a

szolgabírák currenseiben.

17 Ennek ellenére a lakosok sok esetben nem tudták időre kifizetni a kirótt adóösszeget,

18 amint erről a vármegyei jegyzőkönyvek és a megmegújuló végrehajtási utasítások évről-évre tudósítanak. A bírói elszámolások utóbb a vármegyei perceptorhoz kerültek, aki egy 1727. évi

– a Helytartótanács utasítása alapján hozott – szabályrendelet szerint a pénztár bevételeinek és kiadásainak kezelésére volt kötelezve,

19 egy személyben volt tehát számvevő

és számvivő. A 18. század második felében a hivatali struktúra egyre sokrétűbbé vált: a

járásokban particularis perceptorok is működtek, s az iratokban is officium

perceptoratus-ról olvashatunk, ahol a számviteli gazdálkodást már külön választották,

melynek élén a főszámvevő (rationum exactor) állt.

20 Az adóhátralékok behajtását a közgyűlés rendelhette el, amit a végrehajtás megkezdése előtt két héttel ki kellett hirdetni a településeken.

21 Mivel azonban az elmaradások behajtása a perceptorátusnak igen nagy terhet jelentett, a 18. század közepétől

mind a házi, mind a hadi pénztár

22 executor commissariusokat, végrehajtó biztosokat

(tehát külön bellicus commissariusokat is)

23 alkalmaztak, később pedig csak végrehajtókat, akik részletesen kifejtett instrukciók alapján végezték munkájukat.

24 Az 1771. február 26-án készült utasítás 12 pontban foglalja össze az executor

commissariusok feladatait. A generalis perceptortól kapott részletes lajstrom és előzetes alispáni jóváhagyás után szálltak ki a biztosok 3-5 fő executor katona, vagy megyei

alkalmazott kíséretében. Szállást, ételt és napidíjat mindig a tartozást felhalmozók biztosítottak számukra.

25 Gördülékeny behajtás esetén az executorok más szomszédos településekre a biztos nélkül is átküldhetőek voltak „jó instructioval”. A behajtást addig

kellett folytatni, amíg a tartozás nagyobb részét be nem gyűjtötték. A beszedést mindig 16 MNL HBML V. 667/a. 1. d. 1785/86. 17 MNL HBML V. 637/a. 14. k. 50. 18 A már említett – kellően részletes – sárándi nyilvántartásból pl. kiderül, hogy a településre az 1785/86.

adóévben mért 626 Rhénes forint 26 krajcárból (ebből domesticalis 125 Rft 20 kr.) csak 536 Rft 14 kr.-t (ebből domesticalis 115 Rft 21 kr.) teljesítettek, ami a kasszába fizetett összeg (503 Rft 55 kr.) mellett tartalmazza az adószedő fizetését (6 Rft), útiköltséget, sőt még a pénz szállítására szolgáló zacskók árát (1

Rft 44 kr.) is. (MNL HBML V. 667/a. 1. d. 1785/86.) 19 MNL HBML IV. A. 1/a. 4. k. 13–14. 20 MNL HBML IV. A. 1/a. 21. k. 15. 21 A források szerint az előzetes bejelentés nem valósult meg, hiszen így fordulhatott elő, hogy egy-egy települést akár évente nyolcszor is meglátogatott a comissarius. (Lásd lentebb Nyitrai László ügyét.) 22 A két pénztár szétválasztását a Magyar Kamara már 1731-ben elrendelte. 23 A bellicus comissariusok a váradi katonai commendans felügyelete alatt álltak. Az 1759. évi instrukció

szerint executor napi 8, a katonák napi 5 krajcár illetményt kaptak, a commendans részére helységenként 1

garast kellett adni. Itt is kikötötték, hogy a comissarius „napjában többet ne vegyen és ennek színe alatt

valami kereskedést ne indítson…” (MNL HBML IV. A. 1/b. 18. Fasc. IV. 1759.) 24 Módosított instrukciók: MNK HBML 1759: IV. A. 1/b. 18. Fasc. IV. 1759.; 1771: uo. S. Fasc. II.

1771.; 1780: uo. 561. Fasc. I. 1780. 25 Az adós gazdák terheinek enyhítésére a commissarius szállását és ételét és napidíját 3-4, az executorokét

2-3 gazdától kell beszedni.