Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Szálkai Tamás: „…ennek utána executor commissariusok nem lesznek”. Korrupció Biharban, avagy a megszüntetett végrehajtó biztosi tisztség
„…ennek utána executor commissariusok nem lesznek” 65 célzó kutatás nem törekedhetett a teljességre, mégis számos adatot sikerült feltárni, amelyek alapján nagy vonalakban mégis felvázolható a bihari adószedés folyamatának 18. századi története. Már 1721-ben szabályrendeletet hozott a vármegye arról, hogy a kvártélyok kivetése és az adókivetés megállapítása nyilvános gyűlésben történjék, 6 s hogy a terhek egyenlő elosztása céljából – az országban levő több nemes vármegyék módja szerént – háromé- vente összeírást kell végezni. 7 A vármegye 1745. évi – később többször megújított – szervezési szabályrendeletének több pontja vonatkozik az adózás szabályozására. 8 A conscriptorok mindig előre kiadott utasítás alapján, előre megjelölt időpontban 9 a „helység lajstromának” kézhezvétele után, az adott településen kijelölt helyszínen vették számba a – hit letételére kötelezett – lakosság vagyonát. 10 Az összeírás alapján az adót a megyei jegyző utasítása szerint hivatalosan az adószedők és a szolgabírák gyűjtötték be. Az eredeti tervezet megváltoztatását az illetékes szolgabíró jelentése alapján a közgyűlés módosíthatta, vagy „rendkívül sürgető” esetben az alispán. A perceptorok által két példányban elkészített számadásokat 11 a megyei közgyűlés jóvá- hagyása után kellett a Helytartótanácsnak továbbítani. Az adószedők hivatalának helyéül a közbiztonság szempontjából kiváló Váradot jelölték meg, hogy a cassát valamely veszedelem ne érje. 12 A megye szolgálatában álló járási particularis perceptorok munkáját az egyes településeken működő – munkájukért cserébe adómentességet élvező 13 – adószedők 14 segítették, akik nyilvántartották a befizetéseket és elmaradásokat, de az adó beszolgáltatásáért végső soron a helyi bírák feleltek. Az 1745. évi statútum szerint a falu bírája tartozott minden jövedelemről a szolgabíró és egy esküdt előtt elszámolni. A portiot a bíró elvileg arányos mértékben, fejenként rótta ki, a contributionalis és domestica cassa felé történő befizetéseket külön-külön, a szegény embernél lejendő különös palétára is fel kellett vezetni. 15 Sáránd mezőváros adószedőinek 18. század végi igen részletes lajstromai 6 MNL HBML IV. A. 1/a. 4. k. 13–14. 7 Bihar vármegye statútumai 1757. 27. 8 Az eredeti statútumot jelentősebb módosítása volt az 1757. évi, amin kisebb változásokat ejtettek 1760ban és 1769-ben. Ez a szabályozás maradt hatályban 1782-ig. Kiadva: Bihar vármegye statútumai 1757. Összeállította, a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta SZÁLKAI TAMÁS. Debrecen, 2012. 10–11. 9 Több napig tartó munka esetén a szállást és ellátást az adott település biztosította. Sárándon pl. 1775ben az előre megjelölt napon nem érkeztek meg az összeírók – pedig a jegyző előző nap át is ment, a szomszéd faluba érdeklődni – így a számukra készített ételt és nyolc icce bort – hogy „el ne vesszen” – a falu elöljárói a szakács asszonyokkal együtt fogyasztották el. (MNL HBML V. 667/a. 1. d. – Az iratok évrendben követik egymást. – 1774. évi csapszéki számadás.) 10 Jellemző, hogy egy 1723. évi instrukció szerint az esketés előtt az összeíróknak el kellett „igazítani” az adózókat, ugyanis hamis bevallás esetén kalodában a falu népe előtt „csapattatnak meg.” (MNL HBML IV. A. 1/b. 9. Fasc. VII. 1723.) 11 Már az 1715. évi LVII. tc. 1 §-a kötelezővé tette az adószedésben részt vevő hivatalnokok évenkénti számadásainak elkészítését. 12 Bihar vármegye statútumai 1757. 27. 13 Az adóösszeírásokban külön feltüntették a perceptorokat. (MNL HBML IV. A. 4/b.) 14 Feladatuk inkább a nyilvántartás volt. Magyarul palétásoknak hívták őket. 15 A helységek számadásainak elkészítését Mária Terézia részletesen szabályozta. (MNL HBML V. 637/a. 14. k. 75–80.) Ez alapján készültek a lentebbi sárándi számadások is.
