Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Pál István: Egy felesleges tiszteletkör. A hírszerzés célszemélye: Kelen Imre karikaturista
Pál István 54 az időzítés volt meglepő, hiszen úgy készült, hogy erre U Thant főtitkár valamikor nyáron esedékes magyarországi látogatása után kerül sor. Az adás beszüntetéséről nem tájékoztatták, a rádióból tudta meg, ami nem anyagi, hanem inkább erkölcsi szempontból bosszantotta. Az évi 2500 dolláros ENSZ fizetésért cserébe szívesen vállalta volna a szerkesztői feladatokat, ha a magyar adás újraindul. Pintér rámutatott, hogy a magyar kormány nem csak tartalmi követelményt támasztana, hanem a szerkesztőről is dönt, amire Kelen óvatosan reagált. Az ENSZ tájékoztatási szolgálatának függetlensé- géről azt mondta, hogy az ott készülő híranyagokat olyan körültekintéssel állítják öszsze, hogy az egyetlen kormányra se legyen sértő, s ehhez az alapelvhez minden szerkesztőnek tartania kellett magát. Kelen Imre független ENSZ tisztviselőként képzelte el a magyar műsor készítését, ahol sem az amerikai, sem a magyar kormány nem szól bele munkájába. A magyar kormány részéről a korábbi adásokhoz köthető hivatalos tiltakozás Kelen szerinte nem a tartalomnak szólt, hanem annak, hogy azt Hammarskjöld főtitkár a magyar kérdés 1957-es napirendre tűzésével egy időben indította el. Ezzel párhuzamosan megígérte, hogyha újból lesz magyar adás, csak olyan anyagokat fog készíteni, ami ellen nem lesz Budapestnek kifogása, de többször is megismételte, hogy nem óhajt a magyar kormány beosztottjává válni. A jelentést tevő ügynök szerint e nnek még a gondolatától is rettegett. Pintér attasé elismerte, hogy aki az ENSZnél do lgozik, az a világszervezet alkalmazottja, de éreztette, hogy a MNKnak nem csak joga, hanem lehetős ége is lesz, hogy fellépjen az adás tartalmával és a szerkesztő személy é- vel kapcsolatban. Pintér úgy tett, mint aki nem kételkedik az ENSZ adások tá rgyilagosságában, de nem tekintette véletlennek, hogy az egyes államok felé sugárzott műsort mindig az adott állam polgárai szerkesztik. A beszélgetéssel azt akarta felmérni, hogy számíthatnake a „célszemély” együttműködésére, ha újraindul az adás. Mint e mlítettük, Kelen szívesen vállalta volna a szerkesztést, és kérte, hívják fel, ha van új fejlemény. Pintér é rtelmes, józanul gondolkodó emberként írta le Kelent, aki sosem törekedett rá, hogy vezető legyen az emigrációs szervezeteknél. A Magyar Népköztársasághoz fűződő viszonyának változásában elenyésző lehetett a politikai motívum, inkább az elismerés iránti vá gy – hogy becsületes, Magyarországnak jót akaró emberként tekintsenek rá az óhaza képviselői – valamint az emigránsok helyzetének kilátástalansága volt a legfontosabb tényező. Azt Pintér is felismerte, hogy Kelen Imre nem azonosult a kommunista rendszerrel , pusztán az ENSZ alapelveit, azaz az együttműködést képviselte. A hírszerzés Kelenre ekkor már jómódú e mberként tekintett, akinek az ENSZről szóló ifjúsági könyveivel komoly bevételei va nnak, ám a 2500 dollár elvesztése valahol mégis érzékenyen érintette . A rezidens szerint Kelen a szóban forgó – bár inkább kiegészítő jellegű – jövedelem visszaszerzésével kapcsolatban rájött, hogy ez csak Budapest jóváhagyásával lehetséges, ám ebből az következett, hogy anyagi érdekeltsége volt a legfontosabb a MNK iránti viszonyának megváltozásában. Pintér hangsúlyozta, hogy beállítottsága, jelleme és a korábbi ta pasztalatok nyomán operatív terveket – értsd ez alatt a beszervezést – akkor sem szabad felvázolni Kelen személyével kapcsolatban, ha tényleg megbíznák a magyar adás szerkesztésével. A továbbiakban az adás technikaiadminisztratív ügyeivel kapcsola tban tervezték felkeresni, amely révén különösebb indoklás (vagy fedőtörténet) nélkül is lehetséges a találkozás. Horváth József főhadnagy ehhez annyit tett hozzá, hogy a magyar adás megszüntetéséről – mint említettük – a főtitkár döntött, míg a sajtó á l-
