Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Pál István: Egy felesleges tiszteletkör. A hírszerzés célszemélye: Kelen Imre karikaturista
Egy felesleges tiszteletkör 55 lításával szemben a State Department – az Egyesült Államok Külügyminisztériuma – részéről nem érkezett tiltakozás. 39 Az Ember 1963. február 16-án mégis arról tudósított, hogy a Kennedy adminisztráció tiltakozását fejezte ki a heti 15 perces magyar adás megszüntetése ellen, mivel az amerikai ENSZ delegátus maga akart nyomást gyakorolni a Kádár rendszerre, hogy újabb engedményeket érjen el. A cikk szerint az USA tiltakozásához Nagy-Britannia és Franciaország is csatlakozott, a döntés haladéktalan visszavonását követelve. A State Department kiállása viszont cáfolta az Amerikai Magyar Szövetség azon állítását, hogy Kennedy elárulta volna a magyar függetlenséget. 40 A Központ a véletlenszerű és felületes szintű viszony ellenére is elfogadta, hogy társadalmi kapcsolatként tekintsenek Kelenre, mint olyan személyre, akivel félig-meddig bizalmas értesüléseket is megosztanak, és aki ezt hasonló formában viszonozza, de nem lépi át a törvényes kereteket. Első feladatként azt határozták meg, hogy hivatalos ügyek hiányában is bármikor fel tudják keresni, így Pintér augusztusban azzal az indokkal tervezte a kontaktus felvételét, hogy korábbi munkássága otthon komoly érdeklődést váltott ki, így karikatúráiból kiállítást rendeznének Budapesten. A rezidens úgy látta, hogy Kelen már csak hiúságból sem fog nemet mondani, ugyanakkor Polgár Dénes a következő ENSZ közgyűlés alatt folytatta a tanulmányozását. 41 (Értsd: további beszélgetéseket folytatott vele). A Központ hangsúlyozta, hogy a beszervezésről történő lemondás ellenére is foglalkoznak Kelen Imre személyével, ugyanis „ha mint társadalmi kapcsolat komoly, használható információt fog adni A-és B-vonalon [azaz a politikai és emigrációs hírszerzésben], akkor elértük célunkat”. 42 Kelen Imre telefonon felhívta Pintért, s azt követően 1963. február 8-án újra találkoztak, miután Travares főtitkárhelyettes magához kérette a magyar ENSZ nagykövetet a rádióadás ügyében. Kelen a budapesti döntésről érdeklődött, ám Pintér a legutóbbi beszélgetésük alapján úgy értelmezte, hogy ezt partnere részéről pusztán a személyi érdekeltség vezéreli. Pintér szerint az adások megkezdésének vonatkozó javaslat mögött Varga Béla csoportja állt, mivel az Országgyűlés egykori elnöke többször azt nyilatkozta, hogy szervezetével mindent megtesz a magyar adás újrakezdése érdekében az otthoni közvélemény tájékoztatásáért. Az ENSZ magyar adása a diaszpórában központi kérdés lett, tehát ennek felújítását az amerikai közvélemény felé az emigránsok győzelmeként lehetett volna kommunikálni. Kelen arra hivatkozott, hogy a magyar kormánynak is az az érdeke, hogy normalizálja az ENSZ-hez fűződő viszonyát, amihez – más szocialista országokhoz hasonlóan – a rádióadások fogadása is hozzájárulhat. Kelen úgy vélte, az adás politikailag nem lett volna ártalmas a MNK-ra nézve, és ezt az emigráns vezetők is győzelemként tudták volna kommunikálni a tagság irányában. A kinti magyarság az óhaza elhagyásának időpontja alapján felvázolható törésvonalak mentén mindig is erősen megosztott volt, amely tovább mélyült, hiszen a magyar–amerikai tárgyalások lehetősége és a Kennedy kormány emigrációval kapcsolatos politikája, a Kádár rend- 39 ÁBTL 3. 2. 4. – K – 770/T – „Zerdid” – Kt. – 451/62 – 0101/„A” – 1963. sz. jelentés – 13462/63 – Tárgy: K elen Imre ügyében. New York, 1963. I. 22. 32 – 37. 40 A Kennedy kormány tiltakozott az E. N. magyar adásainak megszüntetése ellen. Az Ember. XXXV . 1963. február 10. 5. 41 ÁBTL 3. 2. 4. K – 770/T – „Zerdid” – Kt. – 451/62. – 38. 42 ÁBTL 3. 2. 4. K – 770/T – „Zerdid” – Kt. – 451/62 – II/10 sz. utasítás „A”tól Róna elvtársnak! New York. – Tárgy: ZERDID ügye. – Budapest, 1963. II. 9. 40.
