Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - Hamerli Petra – Somorjai Ádám OSB: Lorenzo Schioppa első magyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924
Lorenzo Schioppa elsőmagyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924 41 nuncius ellen, ráadásul úgy, hogy a vádakat tulajdonképpen a protestáns államfőnek címezte. Ezenfelül az Apostoli Szentszék magyarországi követeként Schioppa mindkét esetben a legszorosabb értelemben vett kötelességét teljesítette. Közben a katolikus sajtó tiltakozását fejezte ki Strausz képviselő felszólalása ellen. A katolikus lapként számon tartott Új Nemzedék január 26-ai, 996. száma tudósított Strausz beszédéről, kifejtve, hogy bár a politikus számos jogos észrevételt tett Magyarország aktuális helyzetéről, súlyos hibát követett el azzal, hogy kritizálta a nunciust, aki a valóságban nem a katolikus egyház nevében köszöntötte újév alkalmából a kormányzót, hanem kizárólag a diplomáciai testület vezetőjeként. A pápai nunciust azért sem illethette volna kritika, amiért elfogadta a kormányzótól kapott kitüntetést, inkább örülni kellett volna a protestánsok és a katolikusok effajta közeledésének, amit a pápa is szorgalmazott. A magyar protestánsok és az egyházi javak A nuncius nemsokára találkozott a protestánsok azon követelésével is, miszerint részt kívántak a földvagyonból. Erről az 1923. május 3-án kelt jelentésében számolt be. 18 A jelentés szerint 1923. április 13-án egy protestáns küldöttség kereste fel Bethlen Istvánt, hogy kifejezze a miniszterelnöknek a református, az evangélikus és az unitárius egyházak kívánságait. Ezeket három pontban foglalták össze. 1. A Kollégiumaik „megfelelő” javadalmazása ingatlan biztosításával. 2. Minden „protestáns püspökség” 19 részére 500 hold (egy hold kb. 4800 négyzetméter) terület. 3. Minden szegény protestáns plébánia részére 50 hold föld. E területeket az állami javadalmakból kellett volna átadni a protestánsoknak, illetve pontosabban a tőkehozadék-adóból, amely az állami latifundiumok mintegy 20%-át tette ki. Schioppa értesülései szerint a miniszterelnök beleegyezett abba, hogy mindezt a protestánsok rendelkezésére bocsássa. Eszerint az állam mintegy 50–55 ezer hold földet adott volna a mai Magyarország területén lévő protestáns egyházaknak. A protestánsok legfőbb érve az volt, hogy feltételezésük szerint a katolikus egyház javadalmai az állami vagyon részét képezték, amelyet Szent István, Szent László és utódaik adtak át az egyháznak. A 16. századtól kezdve Magyarországon több vallási felekezet élt együtt, és emiatt – a protestánsok érvelése szerint – az egyházi javadalmakat szét kellene osztani közöttük, egy bizonyos hányadukat fenntartva a protestánsoknak. A jelentés fontosnak tartotta megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy ugyanakkor a protestánsoknak eszük ágában sincs földet adni a zsidóságnak, noha ez a felekezet 1923-ra már az ország népességének 6%-át tette ki (a történelmi Magyarországnak pedig 4–5%-át). 18 Lorenzo Schioppa 1923. május 3án kelt 2399. sz. jelentése. Jelzete: RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, pos. 1. P. O, fasc. 1, foll. 73r – 75r. 19 Schioppa megjegyzi, hogy ezt a terminust ekkor használták először. Protestáns szóhasználattal az egyházkerületet jelöli.
