Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - Hamerli Petra – Somorjai Ádám OSB: Lorenzo Schioppa első magyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924
Hamerli Petra–Somorjai Ádám OSB 42 A fenti hipotézist a nuncius hamisnak tartotta. A korabeli történelmi kutatások szerint – mint írja – Szent István és Szent László saját vagyonuk felhasználásával finanszírozták a püspökségek alapítását és fenntartását. A család – uralkodó dinasztia lévén – jelentős méretű latifundiumokat birtokolt, amelyek akkor még lakatlanok voltak. Emellett számos esetben javadalmazták az egyházi magánszemélyeket is; így tett szert javadalmakra például a veszprémi püspökség vagy a bencés rend. A rátóti prépostság az Esterházy-család, a felsőőri pedig a Batthyány-család adakozásának köszönhetően jöhetett létre. A javadalmak adományozásának később a katolikus ügy szolgálata, azaz a katolikus kultúra és hit fenntartása vált céljává. Az állam, a haza iránti kötelességteljesítés címén, adó formájában megszerezte ezeknek a javadalmaknak egy részét, ám ahelyett, hogy a közjó szolgálatába állította volna a vagyont, olyan vallási szervezetnek adományozta, amely szemben állt a földeket eredetileg ajándékként kapó katolikus egyházzal. Ezzel az állam – nuncius szerint – megsértette az adományozók akaratát. Mivel a 18. század folyamán katolikus (vagy zsidó) tulajdonban lévő területeket adományozott a protestánsoknak, súlyosan sérti a liberális politika által gyakran hangoztatott ökumenikus elveket is, mint a vallásszabadság vagy a lelkiismeret szabadsága. Ezen túl a nuncius rámutatott arra is, hogy a katolikus plébániák igencsak rossz helyzetben voltak a protestáns fenntartásúakhoz képest, mint ahogyan arról Schioppa már az 1920. november 23-án kelt, 155. sz. és az 1922. június 24-én kelt, 1834. sz. jelentéseiben adott tájékoztatást. A nuncius azonban úgy vélte, hogy ez a fájdalmas téma időről időre napirendre kerül, mivel a helyzet egyre súlyosabb. A helyzet alakulásában a javadalmakat birtokló egyháziak is hibásak voltak, akik elhanyagolták a rájuk bízott körzeteket. Az előző évszázadban semmilyen lépés nem történt az egyházszervezet fejlesztése érdekében, annak ellenére, hogy eközben a népesség rohamosan, egy évszázad alatt legalább a kétszeresére nőtt. Új plébániák viszont nem épültek. Ennek oka az volt, hogy a javadalmasok (püspökök, káptalanok stb.) nem voltak hajlandóak kiszakítani a földjeikből 90–60–80 holdat, amennyire egy adott helyen szüksége van az 1000–1900 katolikus hívőnek. Ezzel szemben a protestánsok esetében 200–300 emberre jutott egy lelkipásztor. A jelentés keltekor az a veszély állt fenn, hogy a protestánsok még ezen felül is kapnak parókiákat, míg a 2000 katolikus 20 anélkül marad. Schioppa különösnek tartotta azt is, hogy amikor a katolikusok nyújtottak be igényt új plébánia alapítására, akkor a kormány kijelentette, hogy erre csak abban az esetben nyílik lehetőség, ha a katolikus hívek száma legalább 800 fő az adott területen. Az viszont közérdeknek tűnt, hogy a protestánsoknál minden 290–300 fős csoportnak külön lelkipásztora legyen! A protestantizmust a malthuzianizmus 21 fenyegeti, azaz egyre jelentősebb létszámcsökkenés jellemzi, miközben sok területen jelen van. Miért szükséges – tette fel Schioppa a kérdést – támogatni éppen most? 20 A jelentés a 2000 lelkes plébániákra utal. 21 Thomas Malthus (1766–1834) közgazdász, pap elmélete a túlnépesedésről. Az adott összefüggésben az alulnépesedés értendő.
