Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához

Egy veszprémi forrás az 1647-es gályarabper vizsgálatához 31 Ennél a kérdésnél visszatérő eleme a vallomásoknak a „gyülekezésüket tudja és látta,

de mit végeztek nem tudja” fordulat. Talán ennek ismétlődő volta is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Pozsonyban a védelem megpróbálta a tiltott gyülekezés vádját erre hivatkozva elhárítani, utalva arra, hogy a résztvevők esetleg csak egyházi kérdéseket tárgyaltak ezeken a találkozókon.

30 Veszprém megye történetét tekintve fontos adalékok hámozhatók ki a kérdésre

adott válaszokból, ugyanis több tanú vallotta, hogy a templomban vagy a környező há-

zakban felfegyverkezve várták a veszprémi püspököt látogatásakor. Természetesen

meg kell majd alaposan vizsgálni, hogy ezek a vallomások pontosan milyen eseményhez kapcsolódnak, de az már e nélkül is megfigyelhető, hogy az egymást követő

fátensek egyre nagyobb és fenyegetőbb tömegről számolnak be. Az elején Vaszary Já-

nos még tizenöt fegyvertelen emberről számolt be,

31 később már háromszáz fegyveresről beszéltek a tanúk, például Petrocsics János pattantyús. „Tudja, midőn veszprími

püspök uram őnagysága bejött volt, az kálvinista templomban és oskolában háromszáz

puskás volt.”

32 Érdekes megfigyeléseket tehet majd a férfi- és női tanúk nyelvhasználata közötti különbségeket vizsgáló kutató a forráskötet megjelenése után. Ennek a lehetőségnek az illusztrálására ugyanezt az eseményt egy női vallomástevő megfogalmazá-

sában is idézem: „hozzátéve, hogy midőn püspök úr őnagysága itt volt, az kálvinista

szentegyházban, és az körül való házakban botokkal és fegyverekkel voltanak háromszázon. Hallotta azt is ezen fatens, nosza, verjük agyon az ördögadta papot, mert minket jött rablani. Azminthogy mikor Csizmadia Ferenc háza felé mentenek volna, az

seregbül mondották, menjünk az ördögadta papokra, verjük mind agyon, az több pá-

pistákkal könnyebben bírunk, még az gyermeket is kardra hányunk.”

33 Az ötödik kérdőpont arra kérdez rá, hogy van-e a vallomástevőnek tudomása a

prédikátorok és a lázadók kapcsolatáról, szövetségéről, valamint arról, hogy a prédiká-

torok a rebelliseket támogatják, a gyülekezetet pedig lázadásra buzdítják. Megfigyelhető, hogy a kérdőpontra adott válaszokban a vallomástevők jelentős része arról nyilatkozik, hogy a proscribált prédikátorokat hogyan támogatja a közösség – pedig a kérdés

elvileg nem rájuk vonatkozott, ítélet csak április végén születik a perben. A következő

kérdőpont egyértelműen a „lázadó és felkelő lelkészek” rejtekhelyére és pártfogóira

kérdez rá. A perrel foglalkozó szakirodalom a pozsonyi pert egy perfolyam csúcspontjaként szemléli, azaz számon tart olyan eljárásokat, amelyek a protestánsokat prédiká-

torokat és tanítókat elítélő 1674-es per előzményének tekinthetők.

34 Ennek figyelembevétele magyarázatot adhat a fent említett problémára. A veszprémi jegyzőkönyv

szövegét vizsgálva mindezek ellenére megállapítható, és az itt idézendő válaszokból is

kiderülhet, hogy az említett prédikátorok közül néhányan egyáltalán nem rejtőzködtek, és gyakran támogatóik sem érezték úgy, hogy titkolniuk kellene szimpátiájukat. Mészá-

ros Mátyás például „tudja, hogy az profugus prédikátorok voltanak itten, az körmendi

prédikátor is Takács Pálnál, karácsony ünnepiben kétszer prédikállot, és midőn kapi- 30 Vö. S. VARGA, 2002. 179. 31 JEGYZŐKÖNYV. A 13. tanú, Vaszary András válasza a 4. kérdőpontra. 32 JEGYZŐKÖNYV. Az 54. tanú, Petrocsics János válasza a 4. kérdőpontra. 33 JEGYZŐKÖNYV. A 115. tanú, Matosanszky Anna válasza a 4. kérdőpontra. 34 Vö. PÉTER, 1984. 34–36.