Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához
F. Tóth Péter 32 tány úr cselédje ezen fatenshez húsért jött volna, kérdette ez fatens, hogy kinek veszi, azt mondották, hogy szegény futott prédikátorok vannak itt, és azoknak főzeti az uram.” 35 Nemes Horváth Ferencnek, a veszprémi őrség vajdájának vallomásából pedig mintha még némi büszkeség is kiolvasható lenne: „említett veszprémi prédikátornak magunk vagyunk táplálói és pártfogói, itt való kálvinisták.” 36 A hetedik kérdés sugalmazott célja szerint a törökökhöz való közeledés, illetve az erre való buzdítás vádját igyekszik a protestáns prédikátorokra bizonyítani. Bár ennek alátámasztására is fel lehet használni, a fátensek által idézett mondatok inkább arra utalnak, hogy a vallásgyakorlatukban egyre inkább korlátozott protestánsok milyen megoldási lehetőségeket láttak vallásuk megtartására. Két jellemző példát idézek. Mattheides Pál „hallotta a közösségben, hogy inkább fizettek a töröknek, hogysem az hütüket megváltoztassák”, 37 Karácsony Péter pedig a következőket hallotta a kálvinistáktól: „hogysem hitünkben megháborgassanak, inkább az török pártra megyünk, mert az hitünkben nem bánt.” 38 A maradék négy kérdőpontra Veszprémben és környékén már jóval kevesebb vá- lasz érkezett, mint az eddig áttekintettekre. A nyolcadik és kilencedik kérdés is azt firtatja, hogy ki bújtatja és védelmezi a jogszerűen elítélt lázadókat, a tizedik pontban pedig az iránt érdeklődnek, hogy vajon küldtek-e követséget, igényeltek-e segítséget a tö- rököktől, az erdélyiektől vagy egyéb nem katolikus fejedelmektől a prédikátorok vagy bizonyos városok polgárai. Az utolsó pont pedig lehetőséget ad a vallomástevőnek arra, hogy amennyiben bármilyen további információja van a szövetkezéssel, lázadással, vagy a prédikátorok egyéb ármánykodásaival kapcsolatban, azt elmondhassa. Az itt felsorolt kérdőpontokra adott válaszokból jellemző részleteket idéznek a pozsonyi jegyzőkönyvben, nyelvi megformáltságuk miatt az utolsó kérdésre adott válaszok közül újabb kettőt mégis érdemesnek tartok jelen cikkben közzé tenni. Erneszt Pál a gyarmati prédikátorról nyilatkozott. „Hallotta Gyarmati prédikátortúl, úgymond csudálkozón, hogy az pápista papok oly irigyek, mint az kanász, ki az dög mellett fekszik, maga sem rághatja, másnak sem engedi; ők sem szolgálhatnak, minékünk sem engednek szolgálni. Ha csak nem viszik, ő bizony Pozsonyba nem mégyen.” 39 Pelikán Ignác pedig a kádártai prédikátor túlélési stratégiáját idézi. „Azon vannak az pápisták, hogy rajtunk ki adjanak, magok pedig szentegyházában bálványozván képeket imádjanak, és ha szintén kiűznek bennünket, úgy ment véttem már egy jó paripát , katona leszek. Nekem is két szemem van, egyik török császáron, másik német császáron, aki gyűzedelmesebb lészen, azzal tartok.” 40 A fentiekben egy még folyamatban lévő munkáról számoltam be, amelynek hangsúlyait a kutatás jelenlegi állása diktálta. A majdan megjelenő forráskötet kísérőtanulmánya nyilván tartalmazni fogja az itt kiemelt mozzanatokat is, de elegendő teret fog 35 JEGYZŐKÖNYV. A 130. tanú, Mészáros Mátyás válasza a 6. kérdőpontra. 36 JEGYZŐKÖNYV. A 7. tanú, Horváth Ferenc válasza a 6. kérdőpontra. 37 JEGYZŐKÖNYV. A 67. tanú, Mattheides Pál válasza a 7. kérdőpontra. 38 JEGYZŐKÖNYV. A 192. tanú, Karácsony Péter válasza a 7. kérdőpontra. 39 JEGYZŐKÖNYV. A 4. tanú, Erneszt Pál válasza a 11. kérdőpontra. 40 JEGYZŐKÖNYV. Az 56. tanú, Pelikán Ignác válasza a 11. kérdőpontra.
