Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához
F. Tóth Péter 30 érkező fenyegetés felemlegetése katolikus részről, jellemzően arra való utalás formájá- ban, hogy ha majd kijön az erdélyi fejedelem, „pap futást, pap herélést látunk”. Matosanszky Anna vallomásában azonban nem csak az általában hangoztatottak, hanem konkrét személyhez köthető fenyegetés is kiolvasható. „Hallotta Csonka Ferenctűl, hogy midőn Bátorkeszi veszprimi prédikátor Ötvés Péter gyermeke fölött prédikállott volna, ti bálványimádó pápisták, igen elkezdtétek a mi kergetésünket, de rövid nap alatt megbánjátok.” 26 A vallomásban említett Bátorkeszi István egyébként Veszprém ismert református prédikátora, a per folyományaként társaival együtt megjárta az itáliai gályarabságot is. 27 Visszatérve a jegyzőkönyv szövegéhez: a vallomástevők szerint a protestánsok nem csak a katolikus híveket, de még szentjeiket sem kímélték sem szavaikban, sem tetteikben. Ilyenről számol be Gombkötő János is a kérdésre adott válaszában. „Hallotta Tarnóczai Gombkötő Györgynek szájábul ő maga házánál lévén. Gombkötő András, az ki annak előtte Rómában is volt, az hol adtanak azon Gombkötő Andrásnak egy olvasót, az kin egy kereszt volt, mutatván Gombkötő András régi fáradságának gyümölcsét, megragadván keziben az olvasót, említett Gombkötő György kétfelé szakasztotta azon olvasót. És említett Gombkötő András azon keresztet megcsókolván mondotta Sancta Maria lauretana: s erre azt mondotta Gombkötő György vagy szarta Mária vagy marta, de én azzal bizon nem gondolok, szarom reá. ”28 Mint a fenti példa is mutatja, a fátensek a vallomások során sokszor erős, időnként blaszfémikus kifejezéseket is a protestánsok szájába adnak, ezek egy részének közlése még ma is csak tudományos munka részeként fogadható el. Ilyen minőségükben azonban forrásértékűek lehetnek nyelvtörténeti kutatások számára is, hiszen a vallomásokban rögzített szófordulatok a beszélt nyelv 17. század végi állapotáról tájékoztatnak. Minthogy e kérdés körüljárására itt nincs lehetőség, eltekintek további példák közlésétől, a közeljövőben megjelenő forráskötet azonban minden vallomást tartalmazni fog. Tovább haladva a kérdőpontok sorában, a negyedik a protestánsoknak a törvény általi tiltás ellenére tartott titkos összejövetelei után érdeklődött, arra is utalva, hogy ezeknek célja a katolikusok elleni fizikai atrocitások megtervezése és megszervezése volt. Elsőként Salamonvári János válaszát idézem, amit a perrel foglalkozó kutatókon kí- vül a prozopográfusok és helytörténetírók is értékesnek találhatnak majd. „Tudja és látta is, hogy gyakorta való gyülekezése volt a kálvinistaságnak itt Veszprémben, amelynek oka Csizmadia Ferenc, Csajági Máté, Vince Gergely, Vaszari András és Bogor István vajdák. Roboz Benedek, László Péter őfölsége hadnagyi, és a többi kálvinista főrend. Hogy mit végeznek nem tudja, mivel maguknál titkon tartják.” 29 26 JEGYZŐKÖNYV. A 115. tanú, Matosanszky Anna válasza a 3. kérdőpontra. 27 Életéről bővebben lásd HODOSSY, 2004. 28 JEGYZŐKÖNYV. A 63. tanú, Gombkötő János válasza a 3. kérdőpontra. 29 JEGYZŐKÖNYV. A 2. tanú, Salamonvári János válasza a 4. kérdőpontra.
